Az élet melyet nem értesz
Gyönyörű hajnal virrad,csendben egymást követve kihunynak a csillagok,és az ébredő szürkeségben egyszer csak aranyló vörösses derengéssel ébred a nap,nem csak fény árasztva a világra hanem éltető reményt.Egyetlen pillanatig csend támad és elmosódik a határ a földi lét és az ég mennyországa közt.
Egy napon igy szólt Gábriel arkangyal Istenhez. Uram miért engeded hogy az ember gonoszságokat műveljen a földön? Isten igy válaszolt. Mert arra senkit semmmilyen parancsal nem lehet rákényszeriteni hogy szeressen,önmaga szívében kell hogy ez az érzés felébredjen.Hiszen a jó és rossz egyformán létezik a világban,pont mint fény és az árnyék,a döntés jogát hogy melyiket választja,az életével együtt ajándékba kapta tőlem. Az angyal elgondolkozik,majd igy szólt. Szeretnék emberként köztük élni hogy megértehessem érzéseiket és döntéseiket.Szeretném tudni hogy miért döntenek a rossz mellett ha választhatnák a jót,szeretet helyett miért tévednek álladóan a bűn sötétjébe? Isten elmosolyodott és kedtelve nézte az angyalt. Te itt a mennyben nem vagy kitéve folyton a gonosz csábitásának.A gonosz sokféle alakban létezik,szelid arcot ölt de mögötte ármányként bújik meg a csábitás.Sokféle alakja van de mindközött a legrosszabb az önzés és a kegyetlenség.Az emberek folyton vágyakoznak,és ez a vágy néha oly erős hogy bármilyen árat képessek megadni érte,még lelkük tisztaságát is. Azonban még igy is akad köztük akik tudnak nemet mondani a gonosznak,ők azok akik előttem is talányként állnak.Hogyan lehetséges hogy inkább élnek a gonosz sanyargatásában és mégsem válnak követőjévé?Ezért hagyom hogy éljenek önként vállalt bűneik súlyával egész addig a napig,mig saját elkövetett bűneik lesznek saját bíráik.Azok kik tiszták tudtak maradni angyalként fognak itt mellettem ülni,de a gonoszak pokolban fognak örökkre sínylódni saját önző vágyak foglyaként. A földön minden azért létezik mert az ember a hitével erőt ad neki hogy materilzálódni tudjon a valóság tükrében.Ha ugyan igy tudna hinni a szeretet erejében, a föld és a menny egybefonódna mert nem lenne különbség alant és fent, de vajon mi értelme lenne akkor a földi létnek ha nem lenne benne a választás lehetősége,túl könnyű úgy élni ha nincs más választás mint a jóság. Jót mosolygok mikor látom az emberek gondolatait a pokolról, mely nem egy fortyogó tűzzel teli üst hanem a folytonos újjászületés,melyben magad vagy hol a vadász hol annak rettegő áldozata,mig nem megérted az élet értelme nem más mint felelősség vállalása tetteid következményének. Azon a napon mikor ezt minden ember megérti beköszönt az egyetemes béke,megszűnik a gonosz és a mennyország leköltözik a földre,vagy inkább a föld korlátai semmivé lesznek és a világegyetem az igéret paradicsomává lesz. ÁMEN
Mivel is zárhatnám ezt a rövid történetet,mint legelső rövid novellám záró mondatával. ” Mert a világban lelke van mindennek,minden élőnek és élettelennek, embernek , állatnak,növénynek és tárgyaknak,lelke a zenének és minden szépségek generáló műveknek,és rajtuk keresztül,lelke magának a életnek. „