Otthon

Nézem a koszos, zsírfoltos panelfalakat, és arra gondolok, hogy mégis jó érzem itt magam.
Itt volt először fürdőszobám… még áram sem volt, de emlékszem – az elemlámpa fényénél – milyen boldog voltam, amikor a meleg vízben először, az első fürdőszobámban belemerülhettem a kellemes habokba. Soha nem felejtem el!

Előtte a mamánál (ill. az Ő lakásában) az udvaron WC, csap szintén, bent két vödör, piszkos, tiszta-vizes… A házinéni azt is nézte, milyen papírt dobunk a pottyantósba.
Olajkályha.
Ha jött az olajos, és lecseppent valamennyi, végig a kapuig fel kellett mosnom a betont.
Pici fiacskám, ha kiment az udvarra, és meg akart szagolni egy virágot, rögtön ott termett! Nehogy hozzáérjen, és esetleg leszakítson egy szirmot!
Ez hat év volt, két gyerekkel.

Itt most a panel! Igazából itt kezdem az „életem” boldog voltam. Boldogok voltunk – azt hiszem -.

Szólj hozzá!