A blues ördöge

1928. szeptember 27-én éjfél tájban egy fiatal fekete fiú, Billy Hudson, egy elhagyott keresztút mentén várja az Ördögöt. Minden vágya, hogy a legjobb blueszenész lehessen, ám még egy tiszta hangot sem tudott lefogni gitárján. Hirtelen megfordult, és egy csinos hölgy állt mögötte:
– Te.. Te lennél az Ördög??
– Így van Billy Hudson, Én vagyok az Ördög. Mondd, mit szeretnél tőlem?
– Hát, a világ legjobb blueszenésze akarok lenni.. de egyáltalán nem tudok semmit, rettentő béna vagyok.
– Egyet se félj, tudok rajtad segíteni.
– Valóban.. és hogyan?
– Így. – és a hölgy ajkai csókra tapasztal, amivel megkötötték egyezségüket – Sok sikert Billy Hudson!
Kacérul nézett rá a hölgy, megfordult, és eltűnt az éjszakában. Billy nem gondolta, hogy valóban teljesült-e a vágya, és azt végképp nem, hogy egyetlen csókkal eladta a lelkét.
Másnap reggel kezébe vette apjától örökölt gitárját, és meglepődött, hogy a keze villámgyorsan járt fel-alá a gitár nyakán, és teljesen átérezte a blues ördögi szellemét.
Nemsokkal később Billyt a környékbeli államok kocsmái közismert zenészévé vált, és rádiófelvételeken, lemezeken csillogott tehetsége. 1938. szeptember 27-én, pontosan tíz évvel az alkuja után, egy kis kocsmában játszott, nem messze attól a bizonyos keresztúttól. A Gőzhajó a Missisippin című dalát játszotta a közönségnek, akik nagy szemekkel hallgatták páratlan játékát. Ott volt ifjú felesége is, Jane, aki rendszerint elkísérte fellépéseire. Mikor befejezte dalát, és a közönség állva tapsolta Őt, kintről hangos ugatásokat hallott, ám azt gondolta, hogy csak kóbor kutyák lehetnek, és hamar meg is szűnt. A közönség a dal újrajátszását kérte, amit szívesen teljesített, ám újra és újra hallotta az ugatásokat, és az ablakokon keresztül hatalmas, fekete árnyakat látott elsuhanni. Rettenetesen megijedt, fogta a gitárját, és kifutott a kocsmából. Elérte a keresztutat, ahol mind a négy irányból négy hatalmas fekete kutya vicsorgott felé, és megtámadták Őt. Mire felesége és legjobb barátja, Robert odaért, már csak a haldokló Billyre és mellette az összetört gitárját találták meg, amivel védeni próbálta magát.
– Uramisten!! Billy, nézz rám!! Kérlek, ne hagyj itt!!
– Fekete kutyák.. fekete.. – mondta elcsuklott hangon, és megpillantotta a női testbe bújt Ördögöt, akivel alkut kötött.
– Lejárt az időd Billy Hudson, ideje menni!
– újfent kacérul mosolygott, és Billy örökké lehunyta szemét.
Jane férje mellkasára hajtotta fejét, és keservesen sírt. Sosem felejtették, hogy milyen nagyszerű zenész volt, és dalai örökérvényű váltak. Szelleme a mai napig ott bolyong a keresztút mentén, és a szél visszi messze gitárja szomorú hangját.

Szólj hozzá!