A tésztaleves

Miután visszamentem dolgozni, a munkahelyemen tudtam ebédelni, azért kezdetben arra gondoltam, hogy befizetek két adaggal többet, hazahozom, este megmelegítem, így legalább több időt tudunk egymással tölteni, de – bár én mindig jóízűen fogyasztottam az üzemi kosztot – a gyerekeknek nem ízlett, ezért azt kértek, hogy ha csak egyfélét is, de én készítsem el nekik a vacsorát.
Azokon a szombatokon, amelyek szabadok voltak, valamint vasárnaponként igyekeztem többfélét is előállítani, valamint sütni is, így többnyire hétfőre is megvolt a főtt étel, de a többi nap valamit ki kellett találnom, ami gyors és ráadásul szeretik is.
A levesek viszonylag hamar elkészülnek – kivéve azokat, amelyekben hús van – és miközben főtt, bekevertem egy kis palacsinta tésztát, vagy feltettem tejbe rizst, amit kakaóval vagy lekvárral ettünk, de gyorsan elkészült a paprikás krumpli, a sült krumpli virslivel, vagy mirelitből a zöldborsó főzelék. Szerették a diós, mákos, túrós tésztát, ami szintén hamar állt elő, különösen, ha a mákot, diót már korábban ledaráltam, így aztán azt csak rá kellett szórni a kifőtt tésztára.
A hét végén aztán jöhetett a bukta, lángos, kakaós süti, gyümölcstorta is ebéd utánra. Ilyenkor készítettem húsos leveseket, mint a gulyás, vagy húsleves, vagy a lassabban elkészülőket, mint pl. a szárazbab leves.
Egyik alkalommal édesanyám megkérdezte a kisfiam, hogy mi finomat főzött az édesanyád? Amire ő azt válaszolta, hogy tésztalevest és rántott húst krumplival meg uborkasalátával. Ez akkor egy hétvégi ebéd volt, abból is a gazdagabb kiadású, de a tésztalevesen elcsodálkoztam, hiszen azt én sohasem készítettem.
Emlékszem, hogy édesanyám, aki még saját maga gyúrta a tésztát, időnként a levét felhasználta arra, hogy tésztalevest főzzön, amit fokhagymás rántással és vékonyra vágott tésztával tálalt fel. A második étel ilyenkor többnyire valamilyen tészta volt, akár diós, mákos, túrós, krumplis, vagy káposztás.
Apukám szerette ezeket a könnyű és egyszerű leveseket, ezért leves nálunk mindig volt, bármi is került feltálásra másodikként.
Én viszont mikor dolgozni mentem már nem gyúrtam tésztát, hanem készen vettem és annak a kifőző leve már korántsem olyan volt, mint a frissen gyúrt házi tészta kifőzése utáni lé, így aztán nem is csináltam belőle sohasem levest.
A kisfiam viszont nem volt hazudós, ezért nem is értettem, hogy mondhatja, hogy tésztaleves volt, mikor finom húslevest készítettem.
Kérdésemre elmondta, hogy csak lé volt, amibe teletettem a cérnametéltet. Ebben viszont igaza volt, hiszen a kész levest leszűrtem és külön tálaltam fel a húst és a zöldséget.
Végül jót nevettünk azon, hogy a finom marhahúslevesből tésztaleves lett. A gyerekek másképp látják a dolgokat, mint ahogy mi azt gondolnánk, és ha elmondhatják a véleményüket, akkor be kell látnunk, hogy abban a gyöngyözően szép, aranysárga, ízletes lében valóban csak tészta volt, vagyis most is igazat mondott.

“A tésztaleves” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Én is sok tésztával szeretem, de attól még az húsleves. Köszönöm, hogy olvastad és a hozzászólásodból megtudtam, hogy másnak is “tésztaleves” a húsleves.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Rituka! Én is tésztalevesnek becéztem a húslevest kislány koromban. Csupán csak azért, mert szinte több volt benne a házilag gyúrt tészta, mint a leves. A mai napig így csúfoljuk a lányommal, ugyanis ő is pont úgy szereti a húslevest; rengeteg tésztával. 🙂

  3. Kedves Magdi!

    Ez aranyos volt. Azért a tésztaleves és a húsleves között hogy úgy mondjam zongorázni lehet a különbséget. Ha egy gyerek még nem tudja, az aranyos, de ha egy felnőtt sem, az már enyhén szólva is furcsa.

    Szeretettel: Rita🌸

  4. Kedves Rita!

    Aranyos történet, megmosolyogtató, a gyerekek sokszor másként látnak és gondolkodnak, végűl is, leves volt és tészta. Néha felnőttek is. Valaki lakodalomban volt, nagy élvezettel mesélte, mi volt, hogy volt, megkérdeztem milyen volt a vacsora? Elkezdte sorolni.
    Volt tésztaleves… közbeszóltam. Talán húsleves? Nem, nem volt abban hús, csak víz és metélttészta, azért ettünk belőle.
    Szeretettel,
    Magdi🌷🌻🥀

  5. Kedves Éva!

    Köszönöm az olvasást. Bizony, több embernek különösen kevés pénzből másképp kell főzni, mint mikor az ember csak magának készít valamit.

    Szeretettel: Rita🌸

  6. Kedves Rita! Nálunk a gombócot ha kifőzzük, annak a levét is felhasználjuk levesnek, foghagymás rántással, apró kis gombócokat főzve bele. Magam is sokszor elcsodálkozom milyen találékonyak voltak eleink, amikor az egyszerű hozzávalókból minden nap kitalálták a sokszor tíz gyereknek, hogy mit főzzenek. Amikor az ember szinte csak magára főz egészen más igénye lesz, a hétvégi sütizés el is marad. Szeretettel olvastalak: Éva

  7. Kedves Icu!

    Örülök, hogy tetszett Neked. Ehhez igazából tudni kell a két leves közötti különbséget, az egyik egy ünnepi eledel, míg a másik ugyancsak egy szegényes kis leveske, ahol még a kifőtt tészta leve is felhasználásra került. Azelőtt azért gyakorta készült olyan étel, mint tésztaleves, rántott leves, köménymag leves, melyekhez nem sok minden kellett, mégis legalább egy meleg tál éltel volt. Azért az ilyen olcsó leves mellé mindig volt második fogás is. A keveset úgy osztották be az asszonyok, hogy jusson is és maradjon is. Pl. egy kiadós gulyás leveshez a második étel valamilyen tészta volt: bukta, palacsinta, lángos, esetleg diós- vagy mákos tészta, derelye, szilvás gombóc, stb. A dió fenn volt a padláson, a tésztát édesanyám gyúrta. A szilvásgombóc idényétel volt, mikor tele volt a kert az érett szilvákkal, amelyekből üstben lekvár is készült. Hála Istennek, soha nem kellett éheznünk, legalábbis nekünk gyerekeknek nem. Spenót, sóska, tök szintén a kertben termett, ahogy a zöldség, paradicsom, paprika, uborka is.
    A kugli is finom “étel” lehet.

    Szeretettel: Rita🌸

  8. Kedves Rita!
    Ez annyira édes történet volt. A kisfiad az ő saját nyelvén fogalmazta meg, hogy mi is volt az a leves. Olyan aranyosakat mondanak. A lányom még ovis volt, jöttünk hazafelé, és kérdeztem, hogy mi volt az ebéd? Közölte, hogy kugli. Mondom, micsoda? Mire észbe kaptam, hogy nudli volt. Hetekig ezen nevettünk a férjemmel.😊😋
    Mosolyogva olvastalak, jó volt nálad most is.

    Szeretettel: Icu🌼

  9. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm az olvasást. Természetesen a tésztát külön főztem ki és egy tányérban tettem az asztalra. Mikor kimertem a levest, a tésztából tettem bele a gyerekeknek, a többiből pedig ki-ki azt és annyit szedett ki magának, amennyit akart. Végül is, akár üres levesnek is gondolhatta volna, hiszen a tészta is utólag került bele, de ő mégis azt gondolta, hogy ez tészta leves volt, amiről én a valódi tészta levesre asszociáltam, ami a kifőzött tészta levéből készült fokhagymás, paprikás rántással, amilyent én soha nem főztem.

    Szeretettel: Rita🌸

  10. Kedves Rita, a jó magyar húslevesnek párja nincs, és hát valóban le szoktuk szűrni, és a húst, sárgarépát benne főtt egyéb zöldségeket külön szoktuk odarakni. Van aki kevés levesben megfőzi az összes beleszánt tésztát, és a tésztát is külön tálban teszi oda az asztalra.
    Én ritkán főzök, akkor is csak téli hónapokban, amikor hűvösek az esték (nyáron errefelé max. főzeléssürüségű minestrone -t főzünk minden létező zöldséggel, ami nyáron terem). Szeretettel Fgy🌼

Szólj hozzá!