Csuka Zoltán

Csuka Zoltán

Csuka Zoltán 1901 szeptember 22-én született, Zichyfalván. 1971-ben a Szabadkai Munkásegyetem kiadásában „Mert vén Szabadka áldalak…”című könyvben írja Csuka Zoltán:” Meglehetősen rendhagyó életemben[hiszen szülőföldemet, az egykori Zichyfalvát(ma: Plandiste),ahol századunk első esztendejében világra jöttem.húszegynéhány éves szerkesztő koromban – Versecre utaztomban – láttam meg először tudatosan] sok korszak váltotta egymást.” Pár sorral arrébb a következőket veti a papírra: „Költözködő népség voltunk; apámat mint pénzügyőrt meglehetősen sűrűn helyezgették egyik helyiségből a másikba.” Iskolai éveiről így emlékezik:” A tanító úr sztentori hangon azt kérdezte tőlem, hogy mi a liter. Most, hatvan év elteltével is pontosan tudom, mit kellett volna felelnem, akkor is tudtam, csak éppen a sztentori hang megrémített, szívembe belenyilallott a szúrás és felelet helyett csak ijedten hápogtam, mint egy beteg kiskacsa.” Otthon édesapjának el kell mondja mi történt:” mire végül is kinyögtem, hogy a hajamat a tanító úr tépte ki.” Édesapja át íratta a zsidó iskolába:” Apámnak valóban igaza volt, a hajamat itt egyszer sem tépték ki, de azt be kell vallanom, hogy amikor Salgó néni – nem sokkal később – azt a szót íratta velem a táblára, hogy >eső< és én két essel írtam, akkora pofont kaptam, hogy a szemem is szikrát hányt, viszont, mire haza értem, a pofonnak már nyoma sem volt.” Majd azt is megtudjuk ,hogy:” Lapszerkesztői ambícióim meglehetősen korán ébredeztek bennem; negyedik elemista voltam, amikor első – kézzel írott – lapomat szerkesztettem és írtam, a lap – ma is meglehetősen rejtélyesnek tetsző címe ez volt: Rókus.” Beteges volt ezért azt javasolták a szülőknek, hogy sürgősen olyan helyre költözenek ahol hegyek vannak, így 1912 Topánfalván laktak a kicsiny román mezővárosban. Majd megtudjuk, hogy: „ Amikor aztán tüdőcsúcsaim elmeszesedtek és a szívem is erőre kapott, édesapámat ismét áthelyezték, s ezúttal Baranyába, Mohácsra. 1913 volt.” A folytatásban megtudjuk:” Miután Pécsett – ahová 1915-ben nevezték ki apámat főbiztossá – leérettségiztem, egyszerre ugrottam fejest irodalomba és munkásmozgalomba is. Az irodalom azt jelentette, hogy még diákkoromban A Diák, majd az Új Diák című lapokat szerkesztettem, érettségi után pedig kiadtam első verseskönyvemet, aztán Kondor Regős Lászlóval a havonta megjelenő Krónika című irodalmi lapot szerkesztettem; ezzel párhuzamosan villamos-kocsivezetőnek csaptam fel, mert élni is kellett valamiből és a villamosszakszervezet jegyzője lettem.” Csuka Zoltán a könyv címe alatt megjegyzi, hogy amit leír az emlékezés életének két korszakára a gyermekorra és a legénykorra vonatkozik. 1933-tól él Érden a Sárd utca 35. számú házban, ifjúkori barátja Molnár Farkas tervezte meg házát Bauhaus stílusban 1934-ben október 14-én házasságot köt Schuber Edittel. Harmat Béla nagyon sokat tudna mesélni Csuka Zoltánról nemhiába 1982-ben Csuka Zoltán bibliográfiája az ő szerkesztésében jelenik meg. Urbán László: Az ismeretlen Csuka Zoltán című könyve 2011-ben jelent meg, ennek előszavában írja Harmat Béla:” Mégis, ha Érdligeten, a Sárd utca 35. számú házban, az ott lévő Jószomszédság Könyvtárában járunk, jusson eszünkbe, hogy itt van a délszláv népek irodalmának bölcsője, amely a szellemi hovatartozás zarándokhelye.” Csuka Zoltán több mint ötven évig élt az érdligeti házában és itt is hunyt el sírja Érden de hiába József Attila díjas költő, hiába érdemelte ki a nemzetközi műfordítói díjat, a Jugoszláv PEN Club díját, az Aranykoszorúval ékesített jugoszláv zászlórend díjat még mindig nincs az őt megérdemelt helyén. Fordításaival ha valaki akkor ő tett a népek egymás kultúrája megismeréséért Páll Sándor a következőket írja:” Míg a déli végeken munkásságát első sorban magának a magyar kisebbségnek szenteli, Magyarországon a két nép kapcsolatainak felfedezését, egymásra való utalását és megismerését tűzte ki célul.”
Az 1928-ban a Kéve című vajdasági költők antológiáját ő gyűjtötte egybe és írja a következőket:” A vajdasági kultúra annyiszor elsiratott szíkes talajáról gyűjtöttem össze egy kévére való termést, kötöttem őket együvé és nyújtom át azoknak, akik nemcsak a nyelvükön, hanem a szívükben is viselik egy nép kultúrájának ügyét.” Az Ady-Társaság kiadásában, 1936-ban Debrecenben jelenik meg Életív című kötete Juhász Géza bevezetőjével, aki így ír:” A Délvidéken semmiből kellett magyar irodalmat teremteni. Szenteleky Kornél, mikor 1931-ben visszatekint küzdelmeikre, Csuka Zoltán magatartását emeli ki legnagyobb dicsérettel:”… ami itt tíz év alatt a magyar irodalom megteremtése, összefogása, kévébe kötése és talpra állítása körül történt, az sohasem történt Csuka Zoltán nélkül.” Aztán így folytatja Juhász Géza: „A debreceni Ady-Társaság örömmel vállalta, hogy egybefűzze ennek a költői múltnak legmaradandóbb alkotásait.” Czine Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész a következőket mondta Csuka Zoltánról:”Három lélek lobogott benne: a költőé, a műfordítóé, és az irodalomszervezőé. Méltatlan lenne, ha valamelyiket is elhallgatnánk, vagy csonkítanánk, hiszen egyként lombosodott az irodalom teremtő fájává.” Aki ismerte életét és munkásságát az Harmat Béla aki így emlékszik rá: „Az ellentmondásokat nehezen dolgozta föl, elsősorban idealisztikus világlátása miatt. Reformátusságával (legfőképp az érdligeti gyülekezetben) kereste a találkozást az ő Istenével, s bizony sokszor vitába keveredett vele.” Személyesen nem találkoztam vele, pedig lett volna rá lehetőség Aradon a Ioan Slavici könyvesboltban1976.január 20-án a Genius- Új Genius 1924 – 1925 antológiát, dedikálta Franyó Zoltán aki szerkesztette és az antológiát összeállította, valamint a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Kovács János és 1975-ben Bukarestben a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg a könyv. Aradon a Ioan Slavici könyvesboltban 1976 január 20-án volt a könyv bemutatója, ahol ott voltam és Ficzay Dénes tanáromnak köszönhetően nemcsak Franyó Zoltán hanem Kovács János is dedikálta könyvemet. Hites sorok a gyermekhez című verse jelent meg Csuka Zoltánnak a Genius- Új Genius 1924 – 1925 antológiában, ha eljön Aradra akkor első éves gimnazistaként találkozhattam volna vele. Mire Érdre költöztem, sajnos ő már távozott az élők sorából 1984-ben és azóta Borsos Miklós-szobor áll sírjánál. Nőalak mészkőből. Most, ha kimegyünk a költő, műfordító, szerkesztő sírjához ez a Borsos Miklós-szobor őrzi álmát, egy nőalak mészkőből a szobor arca már elhalványult, nemcsoda hiszen a szobor 1941-ben készült és házának udvarán állt mosta az eső és most sírját őrzi. 120 év telt el az első csecsemő sírástól, emlékezni kell rá, nemcsak költészete, szervezői és műfordítói munkássága miatt, hanem elsősorban azért mert ő munkásságával rengeteget tett a népek barátságáért a jó szomszédi kapcsolatokért.