Május elsejei falusi népszokások.

Valamikor az volt a szokás, hogy a szerelem hónapjának első napján köszöntötték a lányokat, asszonyokat, nagy orgona fát, bokrokat állítottak a tornác ajtaja elé, akkorát, hogy ki sem tudták nyitni az ajtót. Híre is ment mindenfelé, hogy ki kapott májusfát, olyat, hogy meg kellett lökni az ajtót, mert másképpen nem tudtak kijönni rajta. Nagy toszogatás árán borult csak ki a verandára, járdára a lila virágokkal dúsan pompázó illatozó orgonafa. Azután előfordult olyan eset is, hogy éjfél körül vagy hajnalban arra ébredtek a lányok, asszonyok, kinn a kapuban megbízásból két- három cigány muzsikus adott éjjeli zenét, a hőn szeretett szerelmének… Ilyenkor köszönetképpen elég volt , ha egymásután háromszor kinyitották a zsalugáteres ablakot, és gyertya fényét lengetve jelezték , fogadták a megtiszteltetést. Ez a hónap a felébresztette szerelmeseket. Végleg lekerült a lányokról a téli ruhaviselet. A nyári ruha alól kivillant a télen fehérré vált bokájuk, térdük. Nyoma sem volt a tavalyról maradt barna színnek amit a mezőgazdasági munka során szereztek. Mondták is a fiuk , de úri színed van ! Olyan vagy mintha Budapesten élnél a magas házak között, ahova csak nagy ritkán süt be a nap. Ezen a napon tartották a majálist, amit ma is munka ünnepének neveznek. A majális a pihenést , szórakozást jelentette és jelenti ma is, kivéve azoknak, akik önszántukból vállalják sátraikban a munkát azért, hogy mindenkit kielégítően ellássanak étellel, itallal a nap folyamán. Sokan egész évben kerülik az ilyen szolgáltatást, de most ezen a napon örömmel állnak sort kolbászért, vagy egy-két korsó sörért. Régen e- nap délelőtti programjának keretében mutatták be az általános iskolások tornaünnepélyét is. Olyan kis falusi Olympiában gyönyörködhettek a szülők, rokonok, barátok. Mint az igaziban, csak kicsiben. A gyermekek egész évben készültek és csak a kiváló tehetségek vehettek részt benne. A végére mindig egy hatalmas gúlát építettek. Több sor magasságban egymás vállára álltak és legfelül akrobata mutatvánnyal zárták le.
E-nap kedvezett a futballmérkőzésért rajongóknak is, ugyanis a délutáni program véget nem érő mérkőzések sorozatából állt. A futball pálya hatalmas volt és voltak olyan területei is, ahol divatbemutatót szerveztek a rendezők a földműves-szövetkezet ruházati boltjaiban árult ruháiból. Másik helyen a vidék népi táncosai mutatkoztak be fergeteges sikerrel. Az egészen kicsi gyerekeknek is külön hely volt biztosítva, ahol bemutathatták táncaikat, bábjátékaikat, színdarabjaikat. Ezeket a bábokat saját kezükkel készítették a bábszakkörön. Minden rendezvénynek volt néző közönsége. Ez a nap egy olyan találka hely volt, ahol mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő programot. Ott volt a falu apraja-nagyja egészen sötétedésig, de bevilágította és feltöltötték életüket a következő év május elseje ragyogásáig.

“Május elsejei falusi népszokások.” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Zsófia!
    Örülök, hogy rátaláltam erre az írásodra. Egyrészt azért, mert régi magyar hagyományaink sajnos már a feledés homályába elvesznek, nincsenek, akik továbbadják, tovább vigyék azokat. Nálunk az iskolában próbáljuk a régi népszokásokat felszínen tartani, heti két alkalommal van kalendárium óránk. Ezt az írásodat vettem alapul az egyik órán és még a következőn is. Nagy segítségemre volt.
    A másik: eszembe juttattad, hogy egyszer még annak idején nekem is állítottak májusfát, ezzel együtt megjelent lelki szemeim előtt ama legény arca is – köszönöm az élményt.
    Gratulálok szeretettel: Klári(f)

  2. Kedves Zsófi!

    Nagyon hangulatosan írtál a gyermekkori május elsejékről. Öröm volt olvasni írásodat, örülök, hogy rátaláltam. Szeretettel gratulálok(f)Kata

  3. Kedves Zsófia!
    Nálunk a május elsejét megelőző este állítanak zöldágat a lányos házak udvarán. Ez jó alkalom összeülni egy kis poharazgatásra. Éjfél körül megjelentek a muzsikos cigányok és szép dalokkal köszöntötték az ünnepet és az ünneplőket: „Víg májusi ünnepet!” – szavakkal zárva a muzsikálást.
    Örülök, hogy írásod felidézte ezt a kedves szokást.
    Üdv: Szabolcs

  4. [b]Nagyon szép írás kedves Zsófi! Én ugyan kisvárosi lány vagyok, de a nyarakat falun töltöttem és pontosan így mesélték el a szüleim és a nagyszüleim az egykori májusi vigasságokat és bizonyára nagy-nagy közösségi élmény lehetett. Jó volt olvasni e szép hagyomány részleteiről! Szeretettel és tisztelettel tettem: E. E. [/b]

  5. De jó is volt emlékezni, elmerengni, rá gondolni ezekre az eseményekre. A Rég elfeledett arcokat felidézni és megállapítani, hogy milyen szép és színes is volt a mi ifjúkorunk (is).
    Szép írásodhoz szeretettel gratulálok!

    Jártó Róza /mami/

  6. Hello kedves Zsófia !
    Köszöntelek , örömmel olvastam ,szines ,májusi hagyományaikat bemutató beszámolódat, köszönöm szépen.
    Gratulálok ,további vidám alkotókedvet neked ,köszönöm a szókat, a tollnál jelen vala, shf/Istvan

  7. Drága Zsófia!
    Nagyszerűen és hangulatosan írtad le a régi népszokásokat, öröm volt olvasni.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!