Így történt A tatabányai Li-Színház próbáján történt

Az utóbbi próbán szeretve tisztelt vezetőnk Csikós Török Zsuzsanna Gyöngy új feladatot adott. Elmondok egy mesét, kezdte. Képzeljétek el, az operaház padlásán, mint kisgyerek kutatsz a lomok közt. Egy szekrényben találsz egy emberméretű bábot. Párban játsszátok el a találkozás és ismerkedés történetét.
Párokat alkottunk és nagy izgalommal elkezdtünk játszani. Először én lettem a megtalált báb. Vera kedves érdeklődéssel vett körül, leporolgatott, kezemet, arcomat simogatta, közben őszintén sajnált, hogy évek óta itt felejtettek. Gondoskodása megható volt. Kisegített a szekrényből, járni, mozogni tanított. Közös örömünkre sikerült megszólaltatnia, beszélni is lassan. Nagy örömmel, ragyogással vett körbe. Megtalálta az új barátot bennem és elkezdtük közös lassú sétánkat, óvva minden lépésnél. Szerepcsere:
Amikor Vera bábut megtaláltam, nagy csodálkozással érintett az esemény. Mélyen meghatott a magárahagyottsága, szomorúsága. Kedvesen beszéltem hozzá, kisegítettem a szekrényből. Székre ültettem a fényre, tisztogattam, mozgattam tagjait és biztattam, szólalj meg. Az ernyedten ülő báb lassan mozdult, s hangokat is adott és beszélni kezdett. Csodálatos érzéseket éltem át. Hát sikerült segítenem, jót tehettem, s az ő örömét is tapasztalhattam. Lassú mozgással kezdtünk járni. Mindenben segítettem, s kértem, legyen a barátom, mert nekem nincsen. Ő örömmel vállalta barátságunkat, s engem. Megmutattam az elfelejtett világot, környezetet, a Napot, házakat, fákat ablakon keresztül. Sétánk közben rájött, éhes. Hozzánk hívtam s örömmel megosztom vacsorámat, mondtam. Tényleg megosztod? Kapok enni, s boldog mosolyával vezettem hozzánk.
Sajnos, véget ért a játék. Még most, tíz nap után is boldogság érzései vannak bennem a megtalált gyermeki örömöktől. Mosolygom, hogy hatvanon túl milyen jó volt kicsit játszva gyermeknek lenni, feledni a felnőtt élet komolyságát, nehézségeit.