A BÁRSONY KÖRTE

A BÁRSONY KÖRTE

Elhatároztam, hogy nem csinálok az idén már befőttet. Drága ugyan, de 1-1 üveggel vehetek néha az ebédhez. Vettem és meg is kóstoltam. Puha, ízetlen volt. Nem is hasonlított gyerekkorom finom állagú befőttjeihez, mint a bársony körte és társai. Alföldi falu lévén a gyümölcsöskertek otthona, kifogástalan finomságú gyümölcsök kerültek feldolgozásra. A bársonykörtét cifrázóval hámoztuk, kicsi kén rúdat égettünk a szita alatt, majd jól átöblítve került dunsztolásra, fehéren világított a kamra polcán.
A kertünkben 4 sárgabarack fa volt, az alföldi sárgabarack a legfinomabb minden barack között. Kicsi kénezés után egy hétig mindennap kitettük a napra a befőttet, ott forrt fel külön dunsztolás helyett. Szép színű, finom ropogós szemek maradtak így télre. Napos baracknak hívtuk.
Aranyalma befőtt is készült és szép, nagy, zöld szemű szőlőből is tett el anyám. Kicsit több munkával járó dió befőtt is, de ahhoz egy hétig kellett áztatni a diót, cserélve rajta a folyadékot. A rumos meggy se maradhatott el természetesen. Szépen mutattak egymás társaságában a csodálatos őszibarack felekkel a négy fele osztott befőttes tálban. Egy-egy névnapon külön asztalnál ültünk mi, gyerekek, Örömmel ettünk mindig belőle a ropogós kacsacombhoz, vagy gesztenyével töltött pulykához.
Apám a szilvát ette szívesen a húsokhoz, savanyú formában.
Eper fa minden faluban volt. Szép, nagy szemekből tettünk el befőttnek is néha.
De a szilvából az édes befőtt is finom volt, lekvárnak illetve inkább dzsemnek is szerettük rumos, vanilia rúddal ízesített formában. Nem dobtuk el a narancs szép, vastag héját sem, pár napig cserélgetve a vizet áztattuk, és finom cukros csemege lett belőle.
Ha már a növényeknél tartunk, olyan finom sütőtök senkinek nem volt, mint kedves szomszédainknak. Tömör, parázs, édes tök, talán finomabb a gesztenyénél is. Felnőtt korunkban bár messze kerültünk egymástól a szomszéd fiataloktól, de nem felejtkeztünk meg egymásról. Így történt, hogy egyszer egy kis csomagot hozott nekem a posta; 4 darab finom, parázs sütőtök darab volt benne. Egykori szomszédunk, Jóska küldte ajándékba. A gyerekeink is nagyon élvezték a sütőtök finom ízét. Hát ezeket már sehol nem találni. A most kaphatók nem is hasonlítanak hozzá.

“A BÁRSONY KÖRTE” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!
    A palacsintát sárgabarack lekvárral szeretem. Van egy hely, ahonnan még tudok elfogadható gyümölcsöt kapni, abból teszek el 2-3 üveg lekvárt legalább. Magdi

  2. Kedves Magdolna!

    Bizony így volt annak idején. Anyám is rengeteg gyümölcsöt tett el, a cseresznyétől a barackig, a sárgabarackból lekvárt és dzsemet is főzött, a szilvalekvár olyan kemény lett, hogy megállt benne a kanál. Nagyon szerettük az olajos almapaprikát, és a befőzött paradicsomot, amit italként is élvezet volt fogyasztani. A csalamádé a sokféle belevalótól olyan lett, mint egy költemény, az isteni uborkáról nem is beszélve. Belesajdul az ember szíve, ha a régi ízekre gondol…
    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Gyöngyi, Rita és Éva!
    A savanyú káposztát elfelejtettem említeni. A konyha sarkában állt egy nagy hordószerű, inkább dézsa, tele káposztafejekkel és apróval, egész télen lehetett belőle főzni. Amiket most a teletáltól kapunk, nem is hasonlít azokra a töltött káposztákra.
    Most hét végén karfiol levest főztem, töltött paprikát. Paradicsomot főztem be, szilvalekvárt, de tettem szilvát a mélyhűtőbe is. Már várom a birsalmát, más években már csináltam ilyenkor a birsalmasajtot, lányom kedvence volt és ma már csak egy kicsit szoktam neki küldeni a születésnapjára, segítőim beteszik neki a sír földjébe. Magdi

  4. Az eperről jut eszembe… Kedves ismerősöm látogatott meg a napokban. Eperből készített pálinkát hozott. Olyan sok nem hiányzik még belőle- egy nyeletnyi, amelyet megkóstoltunk -, de háromszor elmondta, fehér fán termett eperből készült, szemenként szedte össze. Annyi finomságot írtál le kedves Magdika, hogy elindult a nyálelválasztásom…

  5. Kedves Magdi!

    Így igaz. Mások voltak azok az ízek. A szüleim is mindig mindent eltettek, befőztek és annál jobb nem is kellett volna. A szilvalekvár az udvaron rotyogott az üstben, a barackból aranysárga lekvár lett, de eltettek mindent, amit csak lehetett savanyúságnak is. Apu a hordókban érlelte a savanyú káposztát, de volt uborka, zöld paradicsom, paprika, zöld dinnye, stb. is, és mikor lefogyott a készlet, akkor készült belőle csalamádé.

    Szeretettel: Rita🌸

  6. Kedves Magdi, régen anyám is nagyon sok befőttet tett el és lekvárfőzés is volt. A spájzban a hatalmas stelázsi télre megtelt minden finomsággal jó visszagondolni rá. 🍏️🍎️🍐️🍒️🍓️

Szólj hozzá!