Az ünnepek…
Az ünnepek oly régen vannak a világban, a történelem, a hagyományok, naptárak, az emlékezet őrzi bár, az idő múlásával kopnak, szürkülnek azok. Korábban várták az ünnepeket, készültek rá.
Az állami ünnepeket is törvénybe iktatták, igaz a változó kormányok, törölték a korábbiakat a történelmi jelképekkel együtt. Tudni lehet, hogy mindegyik magával hozza a hagyományait. Az egyházi ünnepeket, köztük a nagypénteket is, amelyek eltűntek a kommunista intézkedések által. A közösségeket is nagy csapások érték korábban. Teljesen befolyásolták a hívők ragaszkodását a vallási hovatartozásukat s azok működését. A megfigyelések a vezetőkre is vonatkozott. Az állam befolyásolt mindent és mindenkit, hogy látszólagos vallásszabadság legyen. Megszervezték a befolyásolható hit vezetőket, hogy általuk is gyengítsék az egyház tekintélyét, működését.
Többeket bebörtönöztek, bányamunkára kényszerítettek. Közülük kettő pappal is dolgoztam a föld alatt. Szabadulásuk után ott maradtak, de a keserű múlt tovább kísérte életüket megjegyzések, piszkálások által. János bátyám Budán, a várba volt szolgálatban. Két bujtott egyént beárultak és elvitték a nyilasok. Háború után számokérték, hogy miért nem akadályozta ezt meg? A másik, számomra megdöbbentő az volt, hogy 1983-ban a rendszer hű katonája nekem mondta: Mi létrehoztuk a párt, katolikus, református, stb egyházi szekcióit. Nagyon meglepett, mert ilyenről nem hallottam inkább ellenkezőjét a zaklatásokat. Ilyen soha nem volt! Mi mindig támogattuk őket, hogy nyugodtan tudjanak imádkozni.
Manapság is magyarlakta területeken, templom bezárások, misék tiltása vannak. Mára vitákat hoz felszínre, kell-e, lehet biblia oktatás az iskolákban? Sajnos többnyire hitetlenné váltunk. Igaz az egyházak is hibáztak a történelem folyamán. Talán azok vannak többen, akik nem templomjárók, de otthonukban imádkoznak. Olyan káosz van e témában is a világban, amelyek nagyon zavaróak.
Talán a középút lehetne a biblia tíz parancsából hetet megjegyezni és betartani, sokak számára nagyon hasznos lenne.
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezethet minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát.
„A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.
V. Ne ölj!
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj!
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.
VII. Ne lopj!
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak”.
A felelősség és kötelesség a mienk, hogy segítsük a helytállásukat gyermekeinknek.
Azt még nem hallottam, hogy ezek rossz tanítások, nagy szükség lenne rájuk. Ha sikerülne, egyensúlyba kerülhetne sok probléma megoldása e földön. Mert szeretet nélkül nincsenek őszinte ünnepek, csak hasonlósága a valóságnak.