Készülődés a gólyabálra

Nem tudom, ma milyen érzés nyitótáncosnak lenni egy gólyabálon azon kívül, hogy drága a báli ruha. Gimnazista korunkban biztosan sokan álmodoztak ilyen szereplésről. Talán erre gondolt Párizsban élő kedves ismerősünk is, mikor küldött nekem csomagban egy fehér tüll anyagot. A ruha el is készült 1947-ben. A körülményekre nem emlékszem pontosan, de egyszer csak kaptam egy felszólítást az egyetemen, hogy menjek a gólyabálhoz való táncpróbára. Partnert választhattam. Nem ő volt a legfontosabb ember számomra az életben, de csinos volt, jó megjelenésű, és mint kiderült, jó táncos is. Csak egy próbára volt lehetőségünk, de hibátlanul sikerült az angolkeringő. Csak anyám volt elégedetlen, mert nem tartottam elég kecsesen a kezemet a szoknyán és nem engedtem magamat kisminkelni. Utólag elismerem, kellett volna egy kis szín az esti világításnál.
Másod éven is nyitótáncos voltam az akkori egyetemi gólyabálon a ruhámnak köszönhetően. Kevés lánynak volt módja akkoriban ilyesmit vásárolni. Egy kérésem volt, hogy jó táncos legyen a számomra még ismeretlen partner. Az volt. Szegény rég meghalt fiatalon, nyelvrákban..

 

“Készülődés a gólyabálra” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Nagyon sajnálom, hogy gyengének érzed magad, remélhetőleg sikerül még újra felerősödnöd, amit tiszta szívből kivánok Neked és a kedves férjednek egyaránt.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Rita! Nekem ez a fehér ruha jutott a gólyabálra. Most olyan gyenge állapotban vagyok egészségileg és a férjem is, sajnos, hogy nem nagyon fogok írogatni. Ami előkerül, az már régebbről ott lehet. Magdi

  3. Kedves Magdi!

    Ha az emlékeim nem csalnak, akkor a gimnáziumi ünnepi egyenruhánkban volt megtartva a gólyabál. Igazából nem sok emlékem maradt meg az eseményből, de arra emlékszem, hogy a Kertészeti Főiskola épületében került megrendezésre.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!