Rekviem a Családomért

Jártó Róza
Rekviem a Családomért

Ma se tudtam elmenni a temetőbe.
Pedig ha úgy nézzük, alig negyven km-re van a házamtól. Ezt nem az jelenti, hogy nem gondolok az eltávozott szeretteimre. Lacikára, a szüleimre, a bátyámra, a sógoromra, az öcsémre, húgomra, az unokaöcsémre, és még sok ilyen-olyan szintű rokonra, vagy akár a férjemre.
Mindnek meggyújtottam a gyertyáját. Nézve a táncot járó lángot, csak úgy tódulnak az emlékek. Minél korosabb leszek, annál több emlék jut az eszembe.

Azt is érdekesnek találom, hogy milyen kedves, aranyos történetek, amikre emlékezem.

Emlékeimbe mindig nevettünk, játszunk és a testvéreimmel, is milyen jó testvérek voltunk. Pedig tudom, hogy nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, de ma és most már erre nem is tudok és nem is akarok emlékezni.

Elszállt, elszaladt az élet. Lassan, de mindnyájan már csak emlékek maradunk.

Emlékszem, mikor játszottunk és a bátyán a fejemre tett egy almát és csúzlival azt akarta eltalálni, de mellé ment. Engem meg jól elpufált’, mert szerinte én mozdultam el…
És emlékszem az öcsémre, aki végig hallgatva a mesét, elindult megkeresni az elkóborolt kiscicát.
Alig volt öt éves, de már akkor is mindenkit meg akart menteni…, aztán ifjan, alig érte meg a férfi kor küszöbét, meghalt. Őt senki se mentette meg. Egyedül volt egy távoli város kórházi ágyában…

És emlékszem a szüleimre. A nehéz sorsú, okos és szép anyámra, akinek az életből a küzdelem jutott, míg felnevelte a hét gyerekét, míg hű és jó feleségként kiszolgálta az apánkat, és apánkra, aki végig anyánk és a családja mellett állt, pedig hatalmas súlyt helyezett az élet a vállára … .

És Lacikára is emlékszem, aki egyszer csak megjelent a kis szolgálati lakásunkban azt állítva, hogy mi vagyunk a családja. Aztán pár nap múlva meghalt. Innentől tényleg a családja lettünk, ott alussza örök álmát a szüleim mellett, és szinte egyik gyermek se tudott többet róla csak azt, hogy élt 15 évet…
És még mennyi emlék…

Mi, az emlékezők még járjuk az utunkat…
De ti, nyugodjatok békében, mert mindig lesz valaki a családból, aki emlékezni fog Rátok, Ránk, a Varga Família tagjaira.

Emlékeit lejegyezte:
Jártó Róza, 2021. november 01-én.