RÉTI ISTVÁN: NYÁRI DÉUTÁN CÍMŰ FESTMÉNYE ALAPJÁN
CSATÓ JÓZSEF
NYÁRI DÉLUTÁN
Előttem Réti István neves magyar festő és grafikusnak, a nagybányai művésztelep egyik alapítójának Nyári délután című festménye.
A festmény nyomán felelevenednek bennem a régi szép nyarak emlékei. Azoké a nyaraké, amelyeket a magyar tenger partján, Balatonszárszón töltöttem.
A gyermek- és ifjúkor emlékei ezek, amelyek immár kitörölhetetlenek agyamból. Szinte fényképszerűen jönnek elő a különböző események és történések, amelyekre hosszú évtizedek távlatából is nagyon jó vissza gondolni.
A gyermekkor meghatározó egy-egy ember életében, különösen akkor, ha azok felhőtlenek és örömteliek. Nekem szerencsémre csak ilyen emlékeim vannak!
A nyár különösen vonzó a Balaton partján, de természetesen másutt is. De a víz mellett eltöltött nyarat nem lehet überelni, az mindent visz és mindent felülmúl.
Amikor véget ért a tanév máris több lehetőségünk nyílt arra, hogy kipihenhessük a fáradalmainkat és felhőtlenül örüljünk a nyári vakációnak. De abban az időben a nyári vakáció ideje alatt lehetőségünk nyílt munkára, pénzkeresetre is. Minden nyáron így volt ez. Én is megragadtam az adódó lehetőségeket a Balaton partján. „A munka nem szégyen, de hasznos” – elve alapján nem válogattam. Dolgoztam földmérők mellett figuránsként. A növényvédő állomás traktorjára felszállva szedtem a házaknál a pénzt, amit a permetezésért kellett fizetniük a gazdáknak.. Akkoriban még igazi növényvédelem volt, a permetezőgépből nagy magasságig, a fák koronájáig felért a jótékony permetlé, amely megvédte a gyümölcs- és egyéb fákat a kártevőktől.
Más alkalommal piaci helypénzszedő voltam Balatonszárszón. Már reggel öt órakor a helyi piacon voltam, hogy az árusító kofaasszonyoktól elkérjem a zöldségek, gyümölcsök mennyisége után felszámított díjat, számozott blokk ellenében. Máskor a községi tanács adóíveit kézbesítettem a háztulajdonosoknak.
Azután részt vettem a vásártéren az ebek évenkénti oltásánál is, itt is a pénzt kellett beszednem, a nyugtákat kiállítanom. A szárszói búcsúkon, amelyet Magdolna napján tartottak ugyancsak helypénzszedő voltam diákként.
Ezek csak alkalmi munkák voltak. Később már szinte az egész nyári szünidőben dolgozhattam a balatonszárszói strandon kabinosként és teniszpálya gondnokként. Természetesen jutott idő fürdőzésre is a munka befejezése után.
A legjobban a teniszpálya gondnokságot szerettem. Már reggel öt óra után mentem megcsinálni a két teniszpályát, amelyet Kossa István közlekedési miniszter készíttetett el a szárszói strandon az 1960-as évek elején. Itt nagyon sok akkori neves személyiséggel találkozhattam, és mellékesen megtanultam teniszezni is, mert volt amikor hiányzott egy játékos a párosból, Megkértek, hogy álljak be helyettük. Azóta is nagyon kedvelem a fehér sportot, a teniszt, amelyet még idősebb korban is lehet játszani. Én éltem is a lehetőséggel.
Nyaranta gyakran fociztunk, ping-pongoztunk teniszeztünk , a strandon fejelő bajnokságot rendeztünk a balatonszárszói strandon, a kabinok közötti homokban nagyokat lehetett vetődni. A Balatonban is voltak barátainkkal nagy fejelő csatáink, két letűzött nád volt a kapu. Még a nyári olimpiai játékok idején mi is megtartottuk a magunk olimpiáját, különböző versenyszámokban vetélkedtünk egymással. Nagyon kreatívak voltunk!
Igen mozgalmasan teltek tehát napjaink a nyári délutánokon. Otthon is segítettünk szüleinknek a gyümölcs szedésben, a betakarítási munkákban. Érdekes akkoriban mindenre jutott idő, persze nem volt még számítógép és okos telefon….
Egészséges életet éltünk nyaranta és megújulva, kipihenve mentünk vissza a szünet után az iskolapadokba.
Én még láthattam a búza kézi aratását, a kaszások , a marokszedők fáradságos munkáját kora reggeltől késő délutánig. A házakhoz begördült a körmös traktor, amely a cséplőgépet hajtotta. Természetesen mi is ott lábatlankodtunk, hogy megnézzük a számunkra igen érdekes munkálatokat.
Felejthetetlen élmények ezek. Nagyon örülök, hogy nyaranta átélhettem az eseményeket. Ma már más világ van, a mostani gyermekek sajnos már nem élvezhetik az akkori nyarak nyújtotta élményeket. De talán már nem is akarnák ( nagyon elkényelmesedtek, sok az egyéb elfoglaltság) , a digitális technika is nagyon leköti őket. Pedig nem ártana ,az órákig számítógép melletti ülés után, követni a mi egykori példánkat!