Fodor Gyöngyi – A benzinkúton
A lány az autóban ült és folyamatosan a visszapillantó tükröt nézte, hogy szemmel tartsa a benzinkutast. Minden normálisnak látszott, de nem bízott senkiben. Úgy tűnt, senki más nincs a közelben, bár az épületben égett a villany, s mintha valaki lenne is ott.
A másodpercek végtelennek tűntek, míg a tank megtelik benzinnel. A lány továbbra sem tudta levenni a szemét a tükörről. Bekapcsolta a rádiót. A híradás szerint a rendőrség továbbra sem találta a két nappal azelőtti benzinkútas rablógyilkost, nincsenek szemtanúk, csupán annyi volt az új fejlemény, hogy egy sötétkék színű, régebbi Forddal menekült el a helyszínről. Gyorsan körülnézett, csak pár autó parkolt kicsit távolabb. Nem látta jól őket, de az egyik kék volt, az biztos, és jópár évesnek nézett ki.
Kopp kopp, hallotta. A benzinkutas kopogott az ablakon. Összerándult a gyomra, de a férfi kezében nem volt fegyver. Talán ő is hallotta a híreket?
A lány lassan leengedte az ablakot.
– Igen?
– Odabent az épületben kell fizetni – mondta a férfi, majd néhány méterrel arrébb leült egy székre.
A lány felvette a kézitáskáját, és folyamatosan körülnézve lassan kiszállt a kocsiból. Kezdett sötétedni és elég gyér volt a világítás, azonban a benzinkutas nem követte, tehát valaki biztosan van az épületben, gondolta, és lehet, hogy nincs egyedül.
Amikor belépett egy idős hölgyet látott a pénztárnál. A benzinkutas felesége lehet… A helyiség egy kisboltként is működött. Észrevett egy középkorú férfit, aki a sorok között kóborolt. Néhány percig bámulta, mert úgy tűnt, hogy nem vesz semmit, csak nézelődik.
– A tankolást akarja kifizetni ? – kérdezte a hölgy elterelve a lány figyelmét.
– Igen. Mennyi?
Néhány perccel később egy autó hajtott be ugyanarra a benzinkútra, egy fiatal férfi vezette. Nem látott benzinkutast, nézelődött, hogy talán önkiszolgálás van, de mivel ott állt egy másik autó, egy régebbi kék Ford, emiatt nem tudott odaállni, hogy tankoljon.
Benézett az ablakán, de az utastér üres volt. Talán bement fizetni, futott át az agyán, elindult az épület felé, ahol fényt látott.
Amikor már majdnem az ajtónál volt , valaki kifutott az épületből, és kishíján fellökte amikor a nagy lendülettel nekiütődött a vállának. Egy kóbor gondolat suhant át a fején, talán egy rabló, de mivel senki sem futott utána, elhessegette. Belépett az épületbe, és meglátta a lelőtt embereket: pénztárnál egy idős nőt, a benzinkutast, és egy középkorú férfit, miközben a lány, pisztollyal a táskájában és a kasszából elrabolt pénzzel bevágta magát a kék színű, öreg Fordba és kihajtott az autópályára.
Nahát! Mindenre gondoltam, csak erre nem. Remek sztori!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Kitti, Rita és Edit, köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, örömmel tölt el, hogy tetszett az írásom. 🌻🌼🌺
Drága Gyöngyi! Az, igen, gratulálok a történetedhez! Érdekfeszítő, és a csavar benne, nagyszerű! Szeretettel Edit
Kedves Gyöngyi!
A “félénk” kis hölgyike, nem semmi! Remek fantáziád van. Gratulálok!
Szeretettel: Rita🌸
Micsoda fordulat! Nagyon jó! 🙂