A dimenziókapu

Limlom bácsi megvakarta a feje búbját és tanácstalanul nézett az előtte magasodó kupacra.

A kupac tartalma meglehetősen vegyes volt. Törött műanyag kerti székek, dobozok, régi gáztűzhely és még ki tudja mi minden alkotta.
Az évek során a „ Jóleszmégvalamire” elv alapján gyűlt össze és most meg kell szabadulnia tőle.

Limlom bácsi törvénytisztelő ember volt és mivel a helyi önkormányzat rendeletileg felszólította egy levélben a szerintük tűrhetetlen állapot felszámolására eleget szeretett volna neki tenni.

A megvalósítás viszont akadályokba ütközött. Legfőbb akadály a nyugdíj volt, nem mintha nem kapott volna, kapott csak keveset.

Filozofikus hangulatában arra a következtetésre jutott, hogy nézőpont kérdése az egész. Kinek kevés? Neki épp elég ahhoz, hogy pufajkában a napi zsíroskenyerét majszolva megéljen. No, de arra már tényleg kevés, hogy elvitesse a kupacot a szemétlerakó helyre.

Gondolkodott azon is, hogy elássa a kertben, de akkor mit csinál a földdel? Ezt az ötletet elvetette és erősen gondolataiba merült.

Egyszer csak fény villant az agyában. Épp tegnap látta, hogy egy az utcában elhaladó teherautó platójáról a háza előtt álló diófa mellé leesett egy pallódarab, de mire kiment volna érte, hogy áldozatot mutathasson be a hideg kályhának vele, addigra eltűnt onnan.

Limlom bácsi olvasott ember volt, rengeteget olvasott mielőtt eltört volna a szemüvege. Ez már vagy két éve lehetett, de azóta sem tudott egy másikra összespórolni.
Gyanította, hogy egy dimenziókapú lehet a diófa mellett. Zavaros gondolatai, amire rá erősített a már elfogyasztott fél liter pálinka, amit ő maga főz bármiből is, amit talál erre a következtetésre juttatta.

Próbaképpen este felé kivitt az út mellett álló diófa mellé egy három lábú műanyagszéket és egy fa lőszeres ládát, majd betakarózott a hideg szobájában négy paplanba és álomba merült. Reggel csodálkozva látta, hogy eltűntek a kirakott holmik a fa mellől.
-Igen – dörmögte – minden bizonnyal egy dimenzió kapu van ott.

Az elkövetkező két nap alatt az udvaron lévő kupac teljesen eltűnt köszönhetően Limlom bácsi szorgalmas munkájának és a dimenziókapunak. Egy dolog azért feltűnt neki. A diófa mellett megszaporodtak a keréknyomok, mintha rendszeres vendég lett volna ott egy autó. Limlom bácsi meg is állapította magában, hogy valószínűleg ennek a hatására nyílhat meg a kapu.

Mikor este reszketve a dunyha alá bújt, elgondolkozott azon, hogy vajon abban a másik dimenzióban milyen lehet az élet. Az volt a meggyőződése, hogy ennél csak jobb lehet.

Másnap este készített egy zsíroskenyeret, fogta a kis karosszékét és egy szebb élet reményével telve kiült a diófa mellé, hogy a dimenziókapu segítségével eljusson egy boldogabb világba. Minden esetre vitt magával egy üveg pálinkát is a hideg ellen, amit gumicsizmából főzött magának. Összehúzta magán a pufajkáját és szorgalmasan iszogatott a hideg ellen.

Másnap reggel egy arra járó munkába igyekvő találta meg Limlom bácsi merev hulláját a széken a diófa mellett. Arcán boldog mosoly ült. Lehet, hogy a pálinka hatása, viszont az is lehet hogy egy boldogabb dimenzió fogadta magába.