Empátia nélkül
Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől, vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz év körüli gyerek. Talán még idegesítette is őket a futkározás, mintha nem tudnák, hogy a gyerekeknek létszükséglete a mozgás, az örökös ficánkolás. Édesanyja Bálint kisöccsével a homokozóban játszott, csak a zokogásra lett figyelmes. Odarohant a fiához és miután szemrevételezte a sérülést, magához ölelte őt, aki ekkor már a hasát is fájlalta. Összeszedték a homokozóban lévő játékokat és hazaindultak. A kisfiú gyorsan szedte a lábait, hogy minél előbb hazaérjenek és otthonukban legyenek. A játszótéren az anyukák közül az egyik hangosan megjegyezte:
– Semmi baja a fiúnak, ha így tud szaladni, biztos csak szimulál, hogy jobban sajnáljuk.
Nem mert ellene szólni senki, hiszen ítélkezni könnyebb, mint együtt érezni.
*
Karácsony közeledtével a magányos emberek még magányosabbak. Ilyenkor a család még jobban hiányozhat. A gyengén fűtött szobák hűvösebbnek tűnnek, hiába enyhe a tél. A hajdanvolt meghitt ünnepekre emlékfoszlányaikból még halványan előkerülnek az idilli képek. Talán igaz sem volt a régmúlt, az évek múlása megszépíti az emlékeket. Szívük mélyén érzik, hogy valamit elhibázhattak, hogy így magukra maradtak. A kívülállók általában mély megvetéssel tekintenek rájuk. Maguknak „vívták ki” ezt az állapotot, így ítélkeznek róluk oly sokan. Istenem, ha belegondolnának, hogy bármelyikük kerülhet ilyen helyzetbe önhibájukon kívül is, akkor biztosan nem vélekednének így róluk.
Tavaly karácsonykor egy magányos asszonytól kaptam ajándékot. Élete legszebb karácsonyfa füzérét ajándékozta nekem, mondván, hogy ő nem állít fát és nem ünnepel. Nincs kinek állítania és nincs kivel ünnepelnie. Szenteste a mákos bejglim az ő asztalán is illatozott. Remélem ízlett neki.
Köszönöm Kitti és Éva, hogy megálltatok félperceseimnél. Szép nyugalmas ünnepeket kívánok nektek! Melinda
Drága Icu!
Nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen történések mellett. Tedd azt másokkal, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek! Nekem ez az életfilozófiám. Köszönöm a véleményed! Melinda
Drága Rita!
Valahogy nem tudom megérteni az olyan szülőket, akik más gyermekével szemben ellenségesek. A leírt történetben a megjegyzést tevő anyuka ráadásul iskolában, gyerekek között dolgozik.
A magányos embereknek egy jó szót mondani szerintem „aranyat ér”. Nem szabad empátia nélkül elmenni mellettük, hiszen ha netalán valamit nagyon elrontottak az életükben a hátralévő éveikben súlyos árat fizetnek érte. Segíteni kell őket talpra állni, mert egyedül elveszhetnek a világban. Köszönöm hogy nálam jártál. Melinda
Furcsa szülő szájából hallani ilyen megjegyzést, aki maga is gyermekével van kint a játszótéren. Csak sajnálni lehet. Némely emberek ugyanakkor hiába van családjuk ünnepek alatt is magányosak, mert amit leginkább kívánnának – a szeretet – nem kapják meg. Örülök, hogy Te tudtál segíteni egy ilyen emberen. Szeretettel olvastalak: Éva
Szívesen olvastam a történeteidet Melinda.
A legkönnyebb ítélkezni, gúnyolódni másokon, holott az ilyen embereknek csak kicsit magukba kellene nézni.
Mindkét történet szívfacsaró. Remekül megírtad.
Szeretettel: Icu
😍
Kedves Melinda!
Szomorú történeteket hoztál. Bizony a gyermeknek szaladnia kell, mivel nagy szüksége van az oxigénre a fejlődéséhez, de a tüdeje még nem elég nagy. Az üldögélők elfeledkeznek arról, hogy ők is voltak gyerekek.
Sokszor valóban csak „élni” akar, aki öregségére magányos – nem egy ilyen emberrel találkoztam már, aki bejárta a világot, elegáns éttermekbe járt, megjegyzéseket tett azokra, akik gyereket vállaltak és e miatt sokkal szerényebb körülmények között éltek – de most már úgy sem lehet változtatni a múlton, nem érdemes senkit sem megbántani. Nekik a legrosszabb, akik tudják, hogy ők tehetnek róla. Ugyanakkor valóban olyanok is vannak, akik önhibájukon kívül váltak magányossá. Az egyedüllét viszont nem feltétlenül jelen magányosságot is.
Szeretettel: Rita🎄