” Sej, haj Benedek. Mikor hozod már a meleget ?” Ez nem csak egy egyszerű mondóka, Benedek a távfűtésnél dolgozott. Ő jött minden évben ellenőrizni a radiátorokat. Karbantartó.
Lépteitől döngött a folyosón lerakott linóleum. Érces hangja több emeleten keresztül szállt fel. A néni is fülelt,hogy merre jár éppen. Amikor végzett a szomszédban, már startra készen helyezete kezét a kilincsre. Meg se várva a csengetést széles mosollyal nyitott ajtót. Hivatalos módon folyt a kérzezz-felelek. A kávét visszautasította. A radiátor kifogástalan állapotban volt.
– Nem fog megfagyni Marika néni !
Az idős asszony a konyhában tüsténykedett. Pontosabban a spájzban. Ha már kávét nem kér, megkinálja egy kis folyékon télikabáttal. Hideg van. A felhők is hótól duzzattak. Alig várják, hogy terheiket rázúditsák a lakótelepre.Benedek a pálinkának nem tudott ellenálni. Pironkodással leplezte szenvedélyét. Megitták az áldást jó egészséget és bőségben bővelkedő új évet kívánva egymásnak. Egy óra elteltével már csorgott is a víz a radiátorokba. Estére kellemes meleg volt a lakásban. A bácsi mikor hazaért,kabátján apró hópelyhek pihentek melyek a hő hatására semmivé is váltak. Kérdés nélkül mondta az asszony:
– Itt járt Benedek.
– Na és hozott meleget ?- Tréfálkozott az öreg.
– Hát nem érzed ?- Vágta oda leteremtő módban.
– De.
– Akkor vetközz le,fürödj meg, és mesélj.
Az intő szavakat azonban figyelmen kívül hagyva a konyha felé igyekezett, hogy egy kupica körte pálinkával belülről is felfűtse magát. De hiába huzogatta jobbra,balra a beföttes és kompotos üvegeket, nem találta meg. Fejét bedugta a szobába:
– Hol a pálinka ?
– A spájzban.
– Ott nincs.
– Jól megnézted ?
– Átfésültem mindent.
A keresést ketten folytatták. Hirtelen összecsapta két tenyerét a néni. Lehet Benedek elvitte az üveget amikor nem figyeltem. Szemét disznó, tolvaj. Az öreg mindent megértett. Bizos megkínálta egy kupicával, s mikor elfordult, hogy a konyhába vigye a poharakat ellopta az egész üveget. De ez egy másik esetre is fényt derít.
– Mesélni valót akartál ? Akkor ezt hallgasd meg:
Hazafelé beugrottam a boltba kenyérért. A pénztár előtt három melós állt. Az egyikben Benedeket ismertem fel. Mozgásáról kivehető volt,hogy ivott. Két pajtása sem volt színjózan.
– Józsikám. Menj a kocsihoz ! Mindjárt megyünk mi is. Csapott az egyik férfi vállára Benedek. Ez, el. A másik kettő valamit sutyorgott egymás között, majd Benedek elővett egy már forgalomból kivont bankjegyet. Majd beálltak a sorba. Amikor Benedek fizetett a vékony, szemüveges pénztáros lány figyelmetlenül elrakta a bankót. A másik férfi kiállt a sorból.
– Hová mész Sanyi ?
– Valamit elfelejtettem.
Sanyi egy konzervért szaladt vissza. Magam elé engedtem. A fizetésnél úgy jött ki a lépés, hogy a rossz bankjegyet kapta vissza. Elsőre nem tünt fel nekik. A parkolóban már szidták Sanyit mint a bokrok.
-Te ostoba barom !
A csaláshoz nem igazán értenek. Fejezte be a bácsi.
– De a fűtést megcsinálta.
– No igen. A suszter maradjon a kaptafánál. Sándor, József és Benedek hordja csak tovább a meleget.
Kálóczi Balázs
Igen, szerintem is mindenki maradjon a saját kaptafájánál. 🙂 Néhány elütés és helyesírási hibát kigyűjtöttem neked. Szerintem egy irodalmi oldalon való publikálás egyik íratlan szabálya, hogy a magyar nyelvet helyesen alkalmazva tesszük nyilvánossá az alkotásokat. Az elütés még csak hagyján, de a többi?
Na és még egy. A felszólító mód után mindig felkiáltó jel van. Nem mellesleg. Minden számítógépen van ellenőrző program, ami kiszűri a hibákat. Csak alkalmazni kéne.
“helyezete kezét a kilincsre.
kérzezz-felelek
tüsténykedett.
duzzattak
vetközz
huzogatta”
Megérte a pénzét ez a Benedek.
Szeretettel: Rita
Boldog új évet kívánok!🥂️