CSENDES AZ UTCA
Kinézek az ablakon, alig akad kevés hó, néptelen az utca, otthon vannak az emberek. Karácsony van, csend, egyedüllét. Az uram egy kórház intenzív osztályán fekszik mozdulatlanul, 3 infúzió tartja életben, egyik folyadék pótlásra, mivel inni nem tud, a másik tápszerrel, mivel enni sem tud, a harmadikban a gyógyszerek vannak. Az imádság itt már nem tud segíteni. Hálás vagyok, hogy még foghattam a kezét, mielőtt visszakerült a kórházba, de tenni nem tudtam érte semmit. Egész délután fényképeket nézegettem, a régi karácsonyokét, mikor még Judit lányom is köztünk volt, meg a vidámabb napok emlékét a hajdúszoboszlói nyaralásról. Közben bekúszott pár mondat az elmúlt hónapokból, amiket az uram kérdezett magunkra hagyatottságunkban: Nagyon terhedre vagyok? kérdezte, mikor már többször megtörtént, hogy éjjel kiborult a WC szék éjjeli edényének tartalma a parkettára, szőnyegre és féltem, hogy elcsúszik benne segítség nélkül. Én nem jelenthettem neki biztonságos támaszt, csak eltakarítottam mindent, amit kerettel botorkálva megtehettem. De fő, hogy nem csúszott el a parkettán. Most már hosszabb ideje nem tud felállni, nem fenyegeti ilyen veszély.
Szeretsz egy kicsit? kérdezte néha. Különben miért volnék itt mindig a közeledben? Válaszoltam. Talán azt kellett volna mondani, amit mostanában érzek, hogy nagyon hiányzik, ha nem vagyok a közelében. Ma már tudom, hogy a kedves szavak mennyire jól esnek, nem elég a kötelesség teljesítése. Az is hiányzik, mikor megsimította a karomat azután, hogy tizedjére is segítettem betakarni az éjszakai lefekvések után. Ilyen már nem lehet többé. Egy élő unokatestvérem és barátaim igyekeznek kifejezni együttérzésüket, szeretetükkel erőt adni, hogy ki lehessen bírni az uram szenvedéseinek nyomon követését Péter unokám apró beszámolóiból, ő is csak nehezen jut be a mostani tiltások ellenére, de mindent megtett a nagyapjáért saját egészsége kockáztatásával is. Nem ilyen ünnepet szerettünk volna. De azt kell elviselni, amit a sors ránk mér.
Fogadd őszinte részvétemet, kedves Magdi.
Vígasztaljon a tudat,hogy ott már nem fáj neki semmi és nem éhezik többé.
Türelmesen vár. Téged.
Ölellek: Erzsi
Kedves Magdika!
Fogadd őszinte részvétem! Vigasztaljon az a tudat, hogy hosszú, boldog élet adatott Nektek, de a veszteség mindig fáj.
Szeretettel:
Zsuzsa
Köszönöm mindenkinek a vigasztalást, még nem tudok megnyugodni. Egyre jönnek elő a szavak és az emlékek, le kell írni mindent, egyedül vagyok itthon. Nem gondoltam, hogy mindez ilyen fájdalmas lesz. Ma arra ébredtem, hogy azt a jó tanácsot kaptam ismét, amit máskor is mondott, legyek türelmes mindennel kapcsolatban. Igyekszem megfogadni. Arra kérem, fogja a kezemet, ahogy eddig én tettem vele, vigyázzon rám, mert van még néhány tennivalóm és kötelességem itt a földön. Magdi
kedves Magdi, részvétem. Fgy
Magdika! Lélekben felkészültél ugyan a veszteségre, viszont megélni egészen más ez. Itt maradtál és érzések, szavak, gondolatok utaznak pillanatonként veled és a magára hagyatottság szomorúsága is. Sok szeretettel gondolok rád és gondolatban megölelve kívánok számodra vigaszt ezen a szomorú új éven. Kitti
Kedves Magdi!
Őszinte együttérzésem. Egyszer elmegyünk mindannyian, de annak a legfájdalmasabb, aki utoljára marad, neki kell elsiratnia mindenkit, aki fontos volt az életében. Nyugodjon békében!
Szeretettel: Rita🌼
Kedves Magdika!
Fogadd őszinte részvélem, vigasztaljon az, hogy már nem szenved.
Szeretettel gondolok rád.
Magdi
Mától Judit lányunk fog vigyázni az apjára a mennyországban. Megkértem a jó Istent, fogadja Őt szeretettel, jó ember volt. Magdolna
Kedves Magdika!
Mély együttérzéssel olvastam írásodat, sok erőt kívánok Neked a nehézségek elviseléséhez.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Magdi, Rita és Kitti!
Köszönöm, hogy együtt éreztek velem. Tegnap sikerült Péter unokámnak, aki mindig megtalálja a lehetőséget, hogy bejusson hozzá, a mobil telefont felhangosítva az uram elé tartani, el mondhattam neki, hogy szeretem és csókolom. Nem biztos, hogy értette vagy érdekelte volna, mi történik körülötte. Talán hallotta ebben az éhhalál állapotban. Infúzióval táplálják napok óta. Magdolna
Együtt érzek veled Magdika.
Kedves Magdika!
Bizony szomorú ünnep lehetett. Megértéssel és együttérzéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Egy jobb, békésebb, boldogabb új esztendőt kívánok!🥂️
Kedved Magdika!
Fajó szívvel olvastam szomorú írásodat, mélységesen együttérzek veled, nehéz elviselni ekkora terhet, a tehetetlenséget, amikor tudjuk, hogy nem lehet segíteni. A sors csapásai ellen, nem védekezhetünk.
Elveszíteni a lányunkat, férjünk szenvedését látni, mikor mellette sem lehetünk.
Nagy lelkierőt és kitartást kívánok.
Sok szeretettel: Magdi🌲🥀