A pofátlanság határa

Van-e a pofátlanságnak határa? Volt, amikor azt gondoltam, hogy van. Ez viszont már régen volt, úgy múlt el, mint a naiv, biztonságos, békés gyermekkor.

Senkit sem szeretnék regénynyi témával untatni, csupán a mai sztorit osztanám meg.

Kinn esik az eső, már ez se normális, hiszen január van, de jó ideje már megszokott, az időjárás se olyan, mint volt. Ülök a gép előtt, legalább olvasok, írok, megnyitom az e-mailjeimet, felmegyek a face-re, időm, mint a tenger. Különben sincs kedvem semmihez se, így ejtőzöm, az én koromban időnként már ezt is megengedem magamnak.

Mellettem a vonalas telefon, ami megcsörren. Felveszem.

– Szia.
– Szia, ki vagy?
– A fiad. Nagy baj van, képzeld, a rendőrségen vagyok, letartóztattak.
– Miért? Mi történt?
– Megkértek arra, hogy adjak fel egy csomagot, amiben, mint utólag kiderült kábítószer volt.
– Akkor te nem vagy a fiam mondtam, és letettem a telefont.

Ezt követően felhívtam a fiam mobilját. Nem igazán szoktam, mivel három műszakban dolgozik, a hétvégén tizenkét órát is. Az se jó, ha épp vezet, vagy pihen, így inkább megvárom, hogy ő hívjon. Tudtam, hogy ezen a héten éjszakás, tehát lehet, hogy kora délután alszik, különösen ebben az álmosító időben. Nem szívesen zavarom, ha teheti úgy is hív, és gyakorta jön is.

Mivel azonban ha csak teheti, felhív, örömmel vettem, hogy hallom a hangját, amely egy kicsit furcsának tűnt, de tudtam, hogy nemrég még beteg volt, ez azért belefért. (Egyébként a mobilban se a szokott hangját hallottam, pedig ott valóban ő volt, mert még mindig rekedt egy kicsit.)

Tudtam, hogy vannak ilyenek, akik arra pályáznak, hogy majd pénzt csalnak ki az általuk kiszemelt áldozatból. Ráadásul már egyszer az egyik unokám kapcsán is kaptam hasonló hívást, ott épp „balesetet okozott”, aminek nem lesz következménye – mármint rendőrségi – ha bizonyos összeget kifizetek.

Az unoka sztori hitelesebb volt, hiszen ő nemrég kapta meg a jogsit és valóban volt már kisebb koccanása. Előttünk indult, aztán mire a közelébe értünk volna, az utat lezártak, baleset miatt. Engem a lányomék vittek, nekünk már kerülnünk kellett. Így aztán szinte bizonyosnak tűnt, hogy a baleset velük történt meg, ráadásul – ahogy a telefonáló mondta – az unokám hibájából.

Azt tudtam, hogy okos telefonja van, amin rögtön látja azt, amit írok. Rákérdeztem, hogy jól van-e, nem sérült-e meg a balesetben és valóban tudok-e segíteni azzal, ha bizonyos összeget kifizetek?

Persze, rögtön kiderült, hogy egy szó se igaz az egészből, aminek természetesen nagyon megörültem.

A fiam esetében már átlátszóbbnak tűnt az eset, ezért, szoktam, nem szoktam, mégiscsak rácsörögtem. Természetesen ez esetben is kiderült, hogy átverésről volt szó.

A fiam ráadásul elmondta, hogy még ennél is veszélyesebb, amikor valaki becsönget a lakásba, mondván, hogy gázszivárgást jelentettek és meg kell nézniük, hogy minden rendben van-e. Ha pedig már benn vannak, bármire kényszeríteni tudják a vétlen áldozatot. Az ilyen esetekben általában egyedül állókat keresnek fel. Tudják, hogy ha már benn vannak, semmi esélye sincs a szerencsétlennek. Átadja a pénzét, ékszerét, mindent, csak hogy ne bántsák. Természetesen tudják, hogy hol van gázfűtés, ezért hihetőnek tűnik a sztori.

Kiteszünk mindent, jóhiszeműek vagyunk, mások meg levadásznak és kényük-kedvük szerint kihasználnak bennünket.

Tehát a konklúzió az, hogy nincs határa a pofátlanságnak.

“A pofátlanság határa” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Nagyon aktuális témáról írtál, mindíg vannak a hiszékenységnek vámszedői, hiába az óvatosság, mindíg vannak újabb ötleteik, hogyan verjenek át embereket. Jó pár éve tőrtént velem, egyik délután csengettek, kimentem a kapu előtt állt egy kissé lepukkant kombi, A “hölgy” aki még talszólással is rosszul beszelt, mondta. ‐‐ Magát nagy szerencse érte, mert az este kisorsolták az egyik Tv. ben, ertekes gyapju takarót nyert, mi hoztuk al, csak a fuvart kell kifizetni.-A nevezett összeg háromszorosa lehetett a bóvli takaróknak, amit már raktak is ki az autóból. Közöltem velük, hogy engem még sehol sem sorsoltak ki,ha igy volna, akkor a Tv.saját autón szállitaná ide. Ott hagytam őket, hogy nyugodtan pakolják vissza az “értékes ” nyereményemet. A szoba nyitott ablakán még hallottam a “jó ” kívánságaikat, mi szerint, törjön ki kezem lábam és hasonló jókat mormoltak.
    Azóta már sok féle módszert kitaláltak. Nagyok kell vigyázniezekkel a szélhámosokkal!
    Szeretettel olvastam,
    Magdi🌷🥀🌻

  2. Kedves Rita!
    Nagyon is aktuális témáról írtál. Majdnem minden, egyedül élő idős embernél próbálkoznak, hogy pénzt csikarjanak ki maguknak az ilyen ” pofátlan ‘
    alakok.
    Gratulálok az írásodhoz!
    Szeretettel:
    Zsuzsa🌼

  3. Kedves Gyöngyi!

    Örülök, hogy nálam jártál. Bizony így van. Lehetnénk nyitottabbak, szeretetteljesebbek, ha nem élnének ezzel sokan vissza. Más utat kell keresni és találni a segítségre. Mi – mármint a gyülekezetünk – hol pénzt gyűjt a rászorulóknak, – iskolakezdésre, tüzelőre, stb. – hol tárgyi adományokkal segíti őket. Van egy személy, aki rendszeres kapcsolatot tart egy hajléktalan otthonnal, így célirányosan tudunk gyűjteni, mert ők megmondják, hogy mire lenne szükségük, minek tudnák hasznát venni. Egy-egy alkalommal élelmiszert és sütemény is visznek, amit a gyülekezet tagjai önként ajánlanak fel. Az egyéni jóindulat sokszor kudarcos lehet. A Jónak lenni jó műsorban is lehetett adakozni, akár telefonhívással, akkor konkrét összeg felajánlásával.

    Szeretettel: Rita🌸

  4. Kedves Rita!
    Valóban ez egy nagyon aktuális téma. Köszönöm, köszönjük az újabb felhívást ezekre a valóban borzasztó jelenségekre. Azért találom nagyon szomorúan, mert így még magányosabbak, még bizalmatlanabbak leszünk mindenki iránt…Ez az óriási ár amit megfizetünk!!!
    Szeretettel: gyöngyi

  5. Kedves Éva!

    Így van, ahogy írod, csak nem akartam még közönségesebb kifejezést használni. Az unokám esetében simán elhittem a történetet, még arra is gondoltam, hogy nem akar a szüleinek szólni, hogy ne ijedjenek meg nagyon. Mondtam a hölgynek, hogy adja az unokám, hogy beszélni tudjak vele, ekkor letette, én pedig felhívtam az unokám és megtudtam, hogy hála Istennek nincs semmi baj. A fiamnál mikor a kábítószert mondta, tudtam, hogy hazugság, azt nagyon rövidre zártam. De soha se lehet tudni, hogy mikor jön egy olyan hívás, amikor a másikat nem tudom elérni és komolyan veszem. Engem már többen is átvertek, nem ilyen telefonhívással, más módon.

    Szeretettel: Rita🌸

  6. Kedves Rita! Ez valóban a pofátlanság határa, de azt hiszem ez azon már túlnőtte magát. Idős, beteg embereket kifigyelni, vadászni rájuk, mert az ilyen felkészül, hiszen látja, hogy családod van, akik bajba kerülhetnek, stb. És egy idős ember aki esetleg gyógyszerekkel alszik van úgy, hogy abban a pillanatban ha felriad nem is tud megfelelően gondolkodni. Még Te szerencsés voltál. Szeretettel: Éva

  7. Kedves Karola!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a saját sztori megosztását is. Ma már nincs olyan, hogy nyitva a kapu és a ház ajtaja, még ha bezárja az ember, akkor is “rátörhetnek”, ha másképp nem, akkor telefonon.

    Szeretettel: Rita🌸

  8. Kedves Rita!
    Pályáztam egy telefonra egy ismert cégnél.Nem régen én is kaptam egy hívást.Hogy innen vették e az ismeretlenek a számom ?Nem tudom, de jelezték, hogy mehetek a készülékért. Érthetetlen volt, hogy miért nem írásban jött az értesítés. Beszélgetés közben rájöttem, hogy csalás. Jeleztem a rendőrségen. Kiderült, hogy kártyás mobiltelefon feltöltéssel foglalkozó csaló banda kaparintotta meg az adtaimat. Szerencsére én sem lettem a csalás áldozata.
    A pofátlanságnak tényleg nincs határa. Egyik társaságot elkapják, aztán nincs semminek vége ,mert mások rácsapnak vagy az is lehet, hogy átveszik a feladatot. Szeretettel:Karola.

  9. Kedves Rita, Gyöngyi, Kata és Zsuzsa!

    Köszönöm az olvasást. Szinte kötelességemnek éreztem, hogy megírjam, mert igen halljuk, de nem mindent veszünk komolyan, hiszen annyi információ jut el hozzánk, igaz is, valótlan is, viszont, ha egy számunka ismert személlyel történik meg, akkor már komolyabban vesszük. Ezt tapasztaltam a covidnál is, ennyi megbetegedés, annyi halott, egyesek csak legyintettek, aztán mikor a családtagjuk, szomszédjuk, jó ismerősük érte utol, mindjárt másképp gondolkodtak róla. Ehhez a történethez se hozzá nem tettem, se el nem vettem, ez pontosan így zajlott.

    Szeretettel: Rita🌸🌸🌸🌸

  10. Kedves Rita!

    Megint egy aktuális témáról írtál. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a csalókra, a gátlástalan átverőkre. a hiszékenység vámszedőire.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  11. Kedves Rita!
    Nagyon aktuális témáról írtál. Nagyon észnél kell lennünk, hogy ilyen telefon hívásra hogyan reagáljunk. Falun meg járják az utcákat és találomra becsengetnek, a házakhoz. Nálunk állandóan zárva van a kertkapu, így a csengőt nyomják. Hétfőn egy nem éppen bizalom gerjesztő kinézetű ember csengetett. Nem engedtem be, de nagyon erősködött, hogy az eladó Simpson motort szeretné megnézni. Nem részletezem a beszélgetést, de alig bírtam lerázni, és megértetni vele, hogy nincs motorunk és nem is volt. A vezetékes telefon nem egyszer éjjel csörög, az alvástól még bódultan felveszem, bele szólok, válasz helyett leteszi. Lehetne még folytatni…
    Szeretettel: Kata

  12. Rita drága, ha gázszivárgás okán akarnak bemenni hozzád, ne engedd be. De ellenőrizd, pl felhívható a közösképviselő, de a gázművek is. Ezeket a telefonszámokat érdemes kéznél tartani. Idősen már apukámat kereskedők követték az utcán és ágynemű garnitúrákat adtak el neki, 10 ezer Ft.-ért darabját. Szegénykém mondta is, mennyire megérte, mert bemagyarázták neki. Kb.6 ilyet sóztak rá. De biztosításai is voltak, 3 féle is, mert már mindent elhitt bárkinek. Okos Vagy, Rita, hogy eleve kételkedsz, és ellenőrzöd, és tudod is, hogy vannak ilyenek.
    Senkit idegent nem szabad beengedni, semmilyen meggyőző indokkal sem! És átutalni sem senkinek, akármivel ijesztgetnek! Ha nem engeded be, nem utalsz át, és mégis kiderül, okkal volt, igaz a sztori, akkor is kisebb a gond, mintha áldozattá válsz, mert becsaptak!
    Sok szeretettel, Rita

Szólj hozzá!