Akit az angyalok küldtek

A sarki kiskocsma ajtaján egy ápolatlan férfi tért be. Farmerszerelése a régi motorosokéihoz hasonlított és még a bőrszerkó divatba jövetele előtti időkre emlékeztetett. Furcsa azt állítani, hogy koszos volt, de mégsem a tisztaság illata lengte körül. Mindenéből ömlött a bagószag. Az inge határozottan vasalatlan, s pecsétes volt. A sötét sarokba ült le, mert bántotta szemeit a fény. Ez egészen nyilvánvaló volt, mert állandóan pislogott. Egy hamutálat kért először, majd egy nagy korsó sört rendelt. Szakálláról törölgette ugyan a habot, az mégis nedvesen csillogott, s még inkább szánalmassá tette. Aztán hirtelen egy fiatalokból álló társasághoz csatlakozott. Nem mutatkozott be, senki sem ismerte, de őt ez a tény teljesen hidegen hagyta. Pestről mesélt, meg az Állatorvosi Egyetemről, s arról a napról, amikor a hetedik Mennyország kapujában találta magát, s majdnem megőrült a szférák zenéjétől. És aztán megkereste a még nem asszimilálódott zsidóság képviselőit, s prófétált nekik. Nehezen követhető és hihető történetet adott elő. Míg mesélt, hatalmas felhőszakadás rázta meg a várost. A szakadatlan villámlástól Ég és Föld, Menny és Pokol indikókékben égett. Az emberek a kocsmában is riadtan bújtak össze, az utca pedig kiüresedett.
A férfi egy papírt és egy tollat kért, majd a következő szót írta le: IKHTHÜSZ, s még egy nyolcküllős kereket is rajzolt. Aztán mormolt valamit a fogai között, de annyira értelmetlen volt ez az egész, hogy az egyik fiú megkérdezte tőle, mit szeretne tőlük, mit tegyenek.
– Menjetek halászni! Hozzatok minél több tanút!
– Hűha! – sziszegte fogai között egy fiú – Ez bekattant vagy ő maga a megváltás.
– Ne hülyéskedj már! – mondta egy másik – Nevetnem kell, ha elképzelem, hogy ilyen emberekkel van tele a Mennyország.
– Nana! Hamvas Béla szerint az csupa unalmas hely lehet, annyi jó emberrel van egy helyen, hogy nem történik ott semmi sem – szólt közbe egy lány.
Ekkor egy méhecske támolygott be az ajtón, s lándzsájának helyét az idegen csuklójába döfte. Némi vér bugyogott fel a sebből, de nem számított.
– Szép életrajza lesz. Néhány évtized, s még több kocsma – kacagott egy iszákos.
– Vajon, mit mondana a fiatalkori önmagának? Talán azt, hogy magasan tegyél az életre, úgysem lesz később semmi értelme sem, mert vissza szeretnél úgyis menni oda, ahol a dolgoknak még spiritusza van – kapcsolódott a beszélgetésbe egy törzstag.
A fiatalok furcsán néztek rá. Számukra még mindennek megvolt a maga helye és fontossági sorrendje. Legalábbis, így hitték. Barátjuk volt még a Remény, a világon szinte az egyik legjobb dolog is. És az átkozottul igaz kérdés is: Élni akarsz inkább vagy inkább meghalni? Csakhogy ők a földi élet hívságait tartották életnek és esélynek, nem pedig a múló test utáni világot.
Az idegen közben fizetett, s csöndben távozott. Csak az a papírlap maradt utána.
Mindeközben az égbolt azúrja narancssárgává változott. Hűvös, de gyönyörűszép este lett.

M. Fehérvári Judit

“Akit az angyalok küldtek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves La Vie!

    Nem tudom jól értelmezem – e írásodat, az IKHTÜSZ és a nyolc küllős kerék a korai kereszténység szimbóluma volt, ( Kr. u. 2. század) akkor még üldözték a kersztényeket, ezért hasznalták a titkos szimbólumakat, pl. a halat.
    Akit az angyalok küldtek, üzenetet juttatott el, a mai emberekhez, főleg fiatalokhoz, hogy megértsék.
    Jézus Kristus Isten Fia a Megvaltó.
    Szeretettel olvastam írasodat, én igy értelmeztem.
    Magdi☸️ 🌷

  2. No hát most aztán’ végképp elvesztem. Szeretem a rejtvényeket és kérem, mit kérem! kö-ve-te-lem a megoldást. (Ha van ..) A nyolcküllős kerék a buddhizmusban van… de nem hinném, hogy ennek oda bármi köze lenne… vagy mégis?

  3. Kérlek, a rejtélyes rébusz megfejtését közzétenni, minden szójátékban adnak segítséget, én csak a végével próbálkoztam, Teljesen HÜlyék Szövetsége: Bocs,, viccnek szántam!
    Szeretettel:G.

  4. “Számukra még mindennek megvolt a maga helye és fontossági sorrendje”

    Ez így jó, ha az ember fiatal.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!