Újratervezés

A tovatűnő álomkép után kapott. Lehunyta szemét, hogy folytatódjon, ne legyen vége, ne kelljen a rideg valóságra ébrednie. Hiába ölelte körül a paplan melege, alatta mégis didergett. A lehúzott redőnyön beszűrődő hajnali fényben apró porszemek lejtették zűrzavaros táncukat, hogy aztán megpihenjenek az ódon bútorokon.

A franciaágy másik fele már rég kihűlt. Tapogatózó kezei nem találtak semmit, csak jéghideg ürességet. Pedig még az illatát is érezte. Látta a mosolyát, amibe beleszeretett. Hány éve már, hogy elment és ő mindenkiben azt az ismerős mosolyt kereste. Áltatta magát, hogy nem ő az egyetlen, az igazi, lelkének másik fele. De az volt.

A megszépült emlékek, mint levegőért kapkodó fuldokló, úgy törtek felszínre, hogy aztán végleg elmerüljenek. Még érezte az első csók édes – nyálas ízét, az együtt átélt fájdalmakat és csodákat. A megnyugtató biztonság úgy tűnt el életéből, mint a gyermekét elhagyó anya, akit majd megöl a nélkülözés és a drog, amit ostobán, a gyermek helyett választott.

A meghitt boldogság illúziója helyett maradt a magány, ami gennyes tályogként begyógyulatlan sebet mart bőrének minden egyes milliméterében. Menthetetlenül egyedül maradt a tömegben.

És most az egész szaros életét lehúzhatja a klotyón. Egyforma házakban, egyforma emberek nyalogatják lelki sebeiket, az önzetlen segítség természetes. Még egy tétova köszönömöt sem érdemel. Évtizedek óta cipelte más terhét, undorító, mocskos, takargatnivaló terheket. Bűzös hányadékként mehet az is a fajanszba.

Talán elég lenne csak önmagát szeretnie. Átölelnie magát minden reggel, hogy ne legyen rideg a valóság. Átölelnie magát szerelmesen, forrón és szenvedélyesen.

“Újratervezés” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. A szeretet mindenkinek jól jön. Bele lehet fáradni a kölcsönösség nélküli adásba is.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!