Anyád előtt se vetkőzz

Anyád előtt se vetkőzz

A fiú a lakásotthon plafonját bámulta. Sötét haját kisimította arcából, ahogy letörölte a szemgödrében összegyűlt, lassan útnak induló könnycseppeket.

Megint ugyanaz az álom. Az ódon ház málló vakolatú falaival, kísértetiesen magasodott a dombtetőn. Az égen átcikázó villám még egy pillanatra megvilágította a bodros bárányfelhőket felváltó szürkeséget és már érezni lehetett az eső illatát, ami úgy zúdult le a poros utcákra, mintha el akarna mosni minden szennyet. Az elhagyott ház bedeszkázott ablakai lesütött szemmel tűrték az elemek vad táncát, s a rozsdás ereszen lezúduló eső sártócsájába hulló cseppek, egy bús dallamot játszó pianínó hangján keltek hullámzóan életre. A szél tépte hajladozó faágak kopogása összemosódott a nyitva hagyott fészerajtó rekedt nyikorgásával, s
az eső elől verandára húzódó kutya tomporát behúzva, vinnyogva menekült a közeledő léptek zajára. Ebben a házban nem kíméltek senkit, még őt sem.

A nehéz tölgyfaajtó hangtalanul nyílt ki előtte. A nyikorgó padlójú sötét szobákat az égen átcikázó villámok világították meg, felfedve a falra groteszk mintákat rajzoló repedéseket. Az egész házat a rothadás szaga lengte körbe, elvegyülve a fajanszból kibuggyanó fekália átható bűzével. Ebben a folyamban úszott az apja felpuffadt hullája, arcán kéjes vigyorral, mellette az anyja ködbe vesző, térdelő sziluettje.

Látta a nővérét a fekáliában állni, combjain elvett szüzességének csordogáló vérével. Hallotta az anyja kérdését, „fájt?” Látta magát is. Összekulcsolt kezei elfehéredtek, ahogy egymást szorították, miközben elméje a szép emlékeket kereste, bármit, amiben elmerülhet.

Hallotta, ahogy az apja megáll a szobája előtt., durván kirángatja az ágy alól és ő nem mer ellenkezni. Hangtalan sikolya még sokáig dobol a fülében, míg el nem uralkodik rajta a magára erőltetett közöny…Az apja már megfizetett ezért. Saját mocskában, magára hagyottan rohadt meg a börtöncellában, senkinek sem hiányzott.
Elméje, mint apró mozaikdarabokat rakta össze a feltörő emlékeket, amik lassan kúsztak fel a tudatosság szintjére. A piszkos falakból kivált árnyak fojtogatták jéghideg kezeikkel, a bűnös múlt árnyai, amelyekben szerettei arcai rajzolódtak ki, akik hazugnak nevezték.

Megtorpant a szoba előtt, amelynek ajtajában még látszott Bundás menekülő tíz körmének nyoma. A szoba közepére állított széken ő állt, előtte az anyja térdelt. Évek teltek el és már nem volt szükség a székre, mikor az egész testét megrázó fogcsikorgatva visszatartott gyönyöre az anyja arcába spriccelt.

„Apád kényszerített” mondta az asszony és ő semmire sem vágyott, csak hogy az anyja szőnyeg alá söpört szemétként eltűnjön a padló apró repedéseiben. De ilyen ocsmány férget még a padló is visszaköp. Ki kellett volna mondania, hogy NEM, nem teszem meg. De az anyja megtette. Bűnbe vitte, érzéketlenül, közönyösen vegetáló áldozattá tette. Csak ki kellett volna húznia a farönkbe állított fejszét, hogy szétzúzza vele az apja koponyáját maszturbálás közben, hogy kéjes vigyora örökre az arcára fagyjon. Így is történhetett volna. Ehelyett esténként ruhájával együtt levetette napközben viselt álarcot, a feddhetetlenség illúzióját.

Az ágyban felülve, egy pillanatra még elringatózott a megkönnyebbülésben, ahogy a szertefoszló álomképek végleg eltűntek.
Már egy éve élt itt. Azóta, hogy az anyja is gyanúsítottá vált. Néha még látta az emberek szánakozó tekintetét, akik látva megjátszott közönyét, mind elfordultak tőle. Lassan már úgy érezte magát, mint a sarokba rúgott és ottfelejtett koszos rongy, amit arra sem méltatnak, hogy két újjal felemeljék.

A toll magától szaladt a papíron, ahogy ki nem mondott gondolatai szavakká formálódtak. „Segítsetek…félek…nincsenek függönyök a kurva ablakon…mégsem lát senki…

Mikor belemerült a lassan megtelő kádba, a langyos víz cirógatóan ölelte körül. Mosolygott, miközben a felkaszabolt érből kiserkenő vér vörösre festette a kád vizét.

“Anyád előtt se vetkőzz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
    Mindenkitől elnézést kérek, tudom, hogy a történet sokkoló, de sajnos nem fikció. A gyermekbántalmazás létező jelenség, az írás célja figyelemfelkeltés.

    Szeretettel: Andrea

  2. Egyetértek Ritával. A mai széppróza mindent megenged, de ez a történet attól, hogy valóban irodalom, s valóban mai, modern, s leközölnék máshol is, számomra sokkoló.

    Szeretettel:

    La Vie

  3. Szűkszavúságában van a történet iszonyatos ereje.

    Szűkszavúságában van a történet iszonyatos ereje.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!