BALATONI EMLÉK

BALATONI EMLÉK

Olyan szép volt a Balaton a nyári alkonyatban, hogy sem festő, sem színes film nem tudta volna így megörökíteni, csak az emlékezet. Az ég szürkébe hajló kék volt, a Badacsonyi hegyek körvonala élesen kirajzolódott és mögöttük a lemenő naptól pirosas rózsaszínben úszott a láthatár. A kép visszatükröződött a Balaton vizében, és a víz felszínén megcsillámlott egy-egy hullám. A levegő kellemesen meleg volt. Az üdülő kertjében illatoztak a virágok, a fenyőfák. Hívogattak a piros padok. Váltás volt. Egyedül mi voltunk az üdülőben. Csend és tücsökciripelés hallatszott csak. Időnkét egy vonat dübörgött el a kerítés közelében, ez riasztott fel abból a hitemből, hogy már-már a mesében járok. Csodaszép tud lenni az élet! Milyen jó volna így élni mindig! Milyen jó volna egymást átölelve gyönyörködni az estében, hagyni, hogy simogassa a bőrünket a szellő és vigyázni, hogy soha ne múljon el ez a boldogság…
Dokikám – szólt a gondnok – lemegyünk este pecázni a vízre. Most úgyis üres az üdülő, nincs semmi dolgom.
Elmúlt az este, elúsztak az égről a piros fények. És még mindig vártam, hogy megragadok egy boldog órát.
Hideg lett. Éjfél előtt megjöttek a férfiak, halat nem fogtak.
Ilyenkor jót tesz egy kis pálinka, meg jól esik az ágy melege is.
– Majd fogunk halat máskor. Jó éjszakát! – búcsúzott a gondnok.
És boldogok leszünk máskor?
Jó éjszakát…

“BALATONI EMLÉK” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi! Tamás fiam úgy érdeklődés szintjén több nyelvvel is megismerkedett, az olasszal is. Volt is kint egy rövid ideig ott dolgozni, inkább szakmailag tájékozódni, mondanám. Svájcban is, de finn barátaival ma is tartotta a kapcsolatot, míg volt rá ideje, most úgy van beosztva a munkába, hogy aludni is alig ér rá. Mégis felötlik bennem mindig a gondolat, hogy írjál nekünk valami kis beszámolót olaszul, had gyakorolja a nyelvet. Ha ide olasz vendég jön, ő szokott velük beszélgetni. Persze ez csak egy ötlet, semmi nem kötelező. Talán még elolvasni se nagyon lenne ideje. Magdi

  2. Kedves Gyöngyi! Én nem szeretem a tengert, túl nagy, félek tőle. Elég volt nekem a Balaton szépsége, szinte már felnőtt koromban jutottam el hozzá, többször. Utoljára Judit lányom vitt el bennünket, már ez is csak emlék, de szép.
    Igen, Rita, most azzal foglalkozom, hogy visszagondolok mindenre, ami szép volt elmúlt évtizedeinkben. Jó, hogy sok fényképet őriztem meg, valóban szép a fiatalság, ahogy a mi öregjeink mondták mindig gyerekkoromban. Már értem, mi a szép benne. Főleg az egészség. Magdi

  3. Kedves Magdi!

    Szeretettel olvastam a balatoni emléked. Bizony, vannak olyan órák, percek, vagy pillanatok, melyeknek szeretnénk, ha soha sem lenne vége.

    Szeretetttel: Rita🌸

  4. Kedves Magdi, miután elköltöztem Magyarországról, utána sok évig nem láttam a Balatont, hiszen ha haza is mentem egy-egy hétre, célirányos családlátogatás volt, ami nem esett a Balaton közelébe. Ez évben, szeptemberben kicsit több időt töltöttünk Magyarországon, nem voltunk vonathoz, repülőhöz kötve, mert autóval voltunk, és még a kutyát is elvittük. Nem csak a családtagokat látogattuk meg, hanem elmentünk Szigetvárra, Pécsre, Nagybajomba a szüleim sírjához, majd több napot voltunk a Balatonnál (Keszthely, Badacsony, Tihany) és Budapesten is. A Baladon valami csodálatos volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire szép, még a Luigi is teljesen oda volt tőle. Nagy biciklista, és már azt tervezi, hogy legközelebb ha megyünk, viszi a bringáját és körbetkeri a Balatont. Mi tengerparton élünk, itt is nagyon szép, de a Balaton az a Balaton, nekem nagyon kedves hely marad mindig.
    Fgy

Szólj hozzá!