Avokádó és egy kis nézelődés

Alighanem ismered az avokádót, még ha nem is ettél belőle. Arról a körte alakú és nagyságú, félkemény héjú gyümölcsről beszélek, ami inkább magra, mint gyümölcsre emlékeztet.
Hatalmasra növő fájának természetes előfordulási helye a mediterrántól az egyenlítőig terjed.
Az a hír járja róla, hogy nagyon egészséges, bár tény, hogy igen olajos, így ha éppen fogyókúrán vagy légy óvatos, gyümölcsünk nem tartozik a soványító csodaszerek közé.
Sok recepje van forgalomban, de akár édesen, akár sósan készül, az eredmény pár órán belül fogyasztandó, mert a zöld belű finomság a héja nélkül hamar romlik.

*-*
Lora abban a régi, még forrongások előtti Caracasban látogatta friss házasságával jött rokonságát.
A városban a dél-amerikai családból valaki mindig kíséretéül szegődött, mert a hírek tele voltak a rossz közbiztonsággal. A rokoni figyelmesség néhány napig kellemes volt, de kis helyismeret után jól esett volna pár óra saját felfedezés, ellenőrizetlen csatangolás.
Lora nem tartott a beharangozott veszélyektől. Meggyőződése volt, hogy sehol nem történhet baj az utca emberével, ha nem visel kilós aranyakat, vagyont érő cipőt, táskát, vagy más hivalkodó holmit, és a helyi szokásoknak megfelelően viselkedik.

Az őrangyal néha hajlandó kis baráti szívességre – ebben az esetben gyámolítottjának kiharcolt a főangyalnál egy szabad délutánt.

A művészeti érdeklődésű Lora még otthon felírta magának a feltétlen megnézendő caracasi Modern Művészetek Múzeumát, ami nem volt messze a vendéglátó háztól, ezért pár óra szabadságának egy részét ott kívánta tölteni.
A Múzeum anyaga lenyűgözte, soha nem találkozott ekkora Picasso grafikai gyűjteménnyel. A látottaktól fellelkesülve még több élményt akart gyűjteni. Ezt az utcák maguk is kínálták a mindenütt jelen lévő egzotikus növényzettel, a különböző ház nevekkel, mert arrafelé szinte minden háznak volt neve, és a postás is erre a névre szállította a leveleket.
A járdákon és az autók között a rágógumitól a főtt kukoricán keresztül a banán csipszig, megszorult emberek mindent igyekeztek eladni táskákból, vagy nyakba akasztott tálcákról – ők voltak a mozgó árusok, vagy hogyismondják…..

Az átmenetileg szabad Lora úgy érezte, neki is illik hozzájárulni a gazdasági helyzet javításához, és amikor meglátott egy hatalmas fa alatt a biciklije csomagtartóján levő ládából valamit áruló fickót, arra vette az irányt. Avokádó volt eladó. Gyönyörű, hatalmas, fényes héjú, éppen- alkalmas-fogyasztásra avokádó. Gondolva az egész családra, a ládából hat darabot választott ki. Az árban nem sikerült azonnal megegyezni, a biciklis, látva, hogy nem helyivel van dolga, az egész hétre valót meg akarta keresni.
Végül mégis megköttetett az alku, eladó és vevő értéket cserélt és a hat darab egy elhasznált ócska sztyorba került.
Nagyon nagy meleg volt, Lora hálásan pillantott fel a hatalmas fára, ami pár percig nem csak az árusnak, de neki is árnyékot adott. És mit látott? Utcai avokádó fa alatt állt, és ott csüngtek róla a gyönyörű, hatalmas, fényes héjú, éppen-alkalmas-fogyasztásra gyümölcsök, csak le kellett őket szakítani.