Pán Péter újabb kalandja

Pán Péter újabb kalandja

A tél maró hideggel jött. Ami csak az útjába került kőkeménnyé fagyasztott.
A tó, mint hatalmas, vastag páncélú teknős, békésen nyújtózott el a város keleti szegletében, s egykedvűen tűrte a visongást, korcsolyák élének harsogását és az általuk vájt sebek okozta fájdalmakat.
Egyik pillanatban éles sikoly suhant át a jég fölött, majd hideg csend ölelte át a tótükröt.
Egy kisfiú lilává vált ajkakkal terült el a jégen, nem mozdult.
Többen segítségére siettek, élesztgették, mindhiába, meghalt.
Egy kislány könnyes szemekkel rázta meg az élettelen testet:
„Péter, Péter, kelj fel!”
A fiú üres tekintete mintha azt mondta volna:
„Hagyjatok, jó így nekem!”
Ekkor a jég megrepedt, Péter teste hirtelen eltűnt a tó kristálytiszta vizében, majd a felszín egy varázsütésre ismét befagyott.
A fiú semmivé vált, ahogy volt, kabátostul, korcsolyástul.
Súlytalanul lebegett egy ideig, majd mint aki
egy rossz álomból ébredt, hirtelen egy más világ vette körül.Sohaországban eszmélt fel, manók, tündérek között. Hamar feltalálta magát, már-már úgy érezte, hogy övé (ez) a világ.
Nap napután mindenféle kitalált történetekkel traktálta e lenti világ lakóit, nem feletkezve meg arról az egyáltalán nem mellékes tényről, hogy mennyire egyhangú és unalmas lenne ez a mesevilág nélküle.
Egyik nap – úgy gondolta hogy mindent megtehet, – a tündérek palotájába lopózott, és elcsent némi tündérport.
Magára szórta, és (a szintén ellopott) varázsigéket mormolva a fenti világba varázsolta magát.
Elcsodálkozott, hisz itt még nem járt, furcsa volt a sok ember, a vaselemekből felállított toronyféle, alatta szerelmes párokkal.
„Brrr”-rázkódott meg.
„Sohaország szebb, jobb, ott aztán igazán szép az élet- gondolta, és nagyon vágyott vissza.
Időközben a tündérek és manók keresni kezdték, és egy tündér, aki jártas volt a fenti élet mindennapjaiban, feljött, megkereste, és levitte magával.
„Veszélyes a földi világ, ahol árnyéka van mindenkinek és lelkiismerete…Az ottani élet csupa baj, gond és gyötrelem, még ott is, ahol te voltál, pedig szép… Látszólag…
A párizsi lét csupa íztelen, semmilyen még vajas bagettal is!” zárta le intelmeit a tündér.
Kihágása miatt Pétert Sohaország jókedv-és mosolybírósága elé idézték, és az ítélet szerint két évig csak jót cselekedhet, és örökre eltiltották a fenti világ látogatásától.
Péter azóta a virágoskertekben serénykedik, és nem kíváncsi a saját árnyékára sem…