A gomba álma

A gomba álma

A várost megszállta a szürkelelkű november.
A bágyadt napsugarak felé lombjukat vesztett fák egykedvűen nyújtózkodtak, tar ágaiknak jól esett a sápadt, lanyha fény.
Csend-pihék szállíngóztak mindenfelé, hiába a november az november…
A kispiac is lassan kiürült, mintegy átadva az üres placcot a rövid életű délutánnak.
Az egyik asztal lábánál egy gomba feküdt törött kalappal, reménytelenül.
Alatta a hideg beton, felette a galád stand, ami minden világosságot élvezettel elvesz tőle.
Hirtelen lepergett egész gomba-élete:
örömmel gondolt spórakorára, a tavaszi szellőre mely hátára vette, az erdő bölcs akácaira, melyek befogadták és védelmezték, hogy kiteljesedhessen élete.
A beton most hideg és kemény, az asztallap pedig széles testével felfogta az éltető sugarakat.
Milyen szép is volt a nyár, mikor langyos esö mosdatta, s kalapja alatt egy cincér talált menedéket.
A tarka ősz fagyos lehelletével a halál közeledtét suttogta, a végzetről fütyörészett.
S jött a bácsika aki óvatosan kiszakította őt a földből, vigyázva kosárba rakta és hazavitte.
Miután hazaért, le a pincébe nyirkos sötétbe tette a gombát társaival, kosarastul.
(A gombák azért őszintén megvallották, -egymásnak, és a pince falainak, – sokkal jobb itt, mint kint az erdőben.)
Hajnalban elindultak a piacra, a bácsika karján kosara, benne ő és a többi gomba.
Éppen levetette a város hűs pára-ködmönét, amikor megérkeztek.
A piac most a csendes, neonfényes arcát mutatta, a kevés kofát csak a kevesebb vevő múlta felül.
Ahogy kivilágosodott, egyre többen érdeklődtek a gombák iránt, volt aki biztosra vette, hogy trágyában nőttek, míg mások a sötétséget nevezték meg gusztusos küllemük okaként.
Mindenki dícsérte, de venni senki sem akarta.
Egyszer aztán jött egy jól öltözött, kedves modorú fiatalember, aki kérdezgetett ezt-azt, végül megvette a kosár tartalmát.
Amíg az árus átpakolta portékáját nejlonacskóba, véletlenül egy gomba elgurult, és leesett a hideg betonra, be az asztal alá.
Senki nem vette ezt észre, kofabácsika se, még az elegáns fiatalember sem.
Miután kiürült a tér, a gomba sorsa beteljesedett.
Az ég hamuszürke szemeivel még körbenézett, és látta, hogy az asztal alatt egy gomba fekszik törött kalappal, magányosan.
Megsajnálta és csillagos este-önmagával szelíden betakarta.
A gomba ott és akkor tovább álmodott:tiszta, fehér porcelán ágyról, forró hagyma-párnáról, meleg nokedli takaróról…