Gyász

Gyász

Ezt a barátságtalan szót alig használtam életemben. A sötétség, mélység szavak jutnak róla eszembe. Elhunyt hozzátartozóimat tulajdonképpen sose kellett ezzel a szóval említeni, itt maradtak emlékeimben minden jó tulajdonságukkal együtt. Tetteik nyomán igyekeztem utolérni őket, apám hozzáállását a munkához, anyám háztartásvezetését, a megkövetelt tisztaságot és csodálatosan finom ételeinek készítését; erejükön és lehetőségeiken felül gondoskodtak rólam mindig. Nagyanyám szelíd, csendes munkáit és tetteit, amivel körülvett gyerekkorom betegségei között, ügyességét mindenben, a naponta pihenésképp végzett horgolásait, varrásait, és azt, hogy úgy fogadott el engem a hibáimmal együtt, ahogy voltam. Ezekkel velem maradtak mai napig.
Lányom elvesztése utáni egy év a sírásokkal, szívpanaszokkal telt el, de tudomásul kellett vennem, hogy utána csodálatosan jó természetű unokáim maradtak helyette. Bennük, gondolataikban ő ma is él.
Nem gondolkoztam azon, hogy a férjem elvesztése mit fog okozni, sok betegségem között azt gondoltam természetesnek, hogy én fogom őt itt hagyni testvéreinek gondoskodására. Nem így történt. Utolsó éveinek vakon töltött napjai közt nagyon igazságtalannak tartotta a sorsot, hogy miért mérte rá ezeket a napokat. Életének végső három hónapja gyötrelmes szenvedésekkel telt el. Erre mondták barátaink, hogy jobb, ha már nem szenved többé, megváltás neki az örök megpihenés. Egyszer sikerült még megfogni a kezét, hogy érezze, mellette vagyok, bár nem segíthettem semmit.
A gyász első hetei sírásokkal tele napokkal telt el, homályos, kicsit öntudatlan állapotban, míg sikerült felfognom, az életnek ez a rendje. Már nem együtt járunk a debreceni temetőbe, csak akkor fogok odajutni legközelebb, ha rám kerül a sor a végső távozásban. Lassan csendes öröm foglalta el a nehéz gondolatok helyét. Alakját itt látom magam körül egészségesen, úgy beszélgetek vele szavak nélkül, hogy tudom a válaszát kérdéseimre. Igyekszem meg is fogadni azt, amit életében rám hagyott eligazításképp: legyek mindennel türelemmel, akkor is, ha nem értek vele egyet. Jó, hogy nem hagyott magamra most sem, ahogy régen, diákkorunkban tette. Barátaim csodálatosan helyt állnak mellettem, arra kérnek, a szép dolgokra emlékezzek. Ezt igyekszem tenni.

“Gyász” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Magdika! Mindenképpen, hiszen a lelkünk tovább él. Az átmenetkor ugyanúgy várnak szeretteink ott, ahogy itt a Földön. Szeretettel Edit

  2. Drága Magdika! Bizony ezek nehéz terhek, de el kell fogadnunk, akár mennyire is fáj. Kívánok neked sok erőt hozzá. Vigasztaljon, hogy ők csak előre mentek azért, hogy téged ott szeretettel várjanak, ha majd eljön a te időd is. Szeretettel Edit

  3. Kedves Rita és La Vie! Szerencsémre sok szép apró emlék jön elő itt magányomban, nagyon kevés segítségem van. Ilyenkor estefele már alig merek mozogni a lakásban a legszükségesebb dolgok miatt is. Ha elesek, nem jön azonnal segítség. Hétfőn este is éjfélre ért Miskolcra a fiam a sátoraljaújhelyi munkából, tegnap este 9 óra után még dolgozott a kórházban, ahogy szinte minden nap. Délelőtt meg az OTP ügyeket kell intézni nekem, kiderült, hogy az ottani meghatalmazások s megbízások nem érnek semmit, a közjegyző által adottak érvényesek. Csak azt nem tudom, akkor miért kellett csinálni, fizetett dolgozóik munkáival? Magdolna

  4. Kedves Magdika! 💔❤️🔅

    Mélyen meghatott az írásod! 🙂 Olyan nagyon jó, csak a szépre emlékezni, de sajnos, ez nem mindig sikerül. Ám, ha nem merülsz el a gyászban, később még visszahathat, de olyan nagyon jól vetted eddigi életed folyamán, hogy élünk, s meghalunk. Kívánok Neked lelki békét, s minél több erőt, hogy megbirkózz a Rád rótt betegségekkel, hiszen olyan nagyon tiszta a ❤️-ed!

    Szeretettel:
    La Vie

  5. Kedves Magdi!

    Igazuk van a barátoknak, a szépre kell emlékezni. Az is igaz, hogy legalább már nem szenved. Addig jó élni, amíg az szenvedés, fájdalom nélkül telhet. Ugyanakkor a szeretteink hiánya természetes és velünk marad mindaddig, amíg csak élünk.

    Szeretettel: Rita🌷

  6. Kedves Magdolna!

    Nagyon kedves tőled, hogy megosztod emlékeidet velünk, mint írod csak a szépre szabad emlékezni.
    Szeretettel,
    Magdi

  7. Kedves Zsuzsa! Már kezdek megnyugodni. Ha nem volna ez a tenger sok ügy intézni való értetlenkedő, néha ugyanarról a helyről jövő 3-4 levéllel az ország különböző részein levő irodájuktól, vagy az egy helyről, azonos aláírással történő felszólítás lánykori és Dr Fekete Tamásné névre címzett levelekkel, már kicsit foglalkozhatnék a saját bajaim kezelésével is, jó volna már saját, gyógyult lábamon járni. Magdolna

  8. Kedves Magdolna!

    Csodálatosak az emlékeid, így szép visszaidézni egy boldog, tartalmas, hosszú életet.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!