DÉLIBÁBOK

DÉLIBÁBOK

Nem mondom, hogy sáros őszi időben is, de tavasszal, nyáron és gyerekkoromban télen is szerettem az Alföldet. Nyári vakáció idején a déli forróságban gyakran átkerékpároztam a forgalommentes úton a szomszéd faluba, vagy, ha apámnak szabad órái voltak, át mentünk Hajdúszoboszlóra a strandra. Mikor közeledtünk a város széléhez, az úton előttünk vibrált a templom tornya. A délibáb hozzátartozott a nyár csodáihoz.
Osztályfőnöknőnk gyakran említette, hogy Sőreghy János múzeum igazgató úr mennyire szereti a Hortobágyot és feljegyzéseket is készít róla. Én akkoriban még nem jártam arra és nem tudtam elképzelni, mi lehet ott a pusztán olyan sok érdekes és megfigyelni való dolog vagy jelenség. Nemrég kaptam meg Sárikától, az igazgató úr lányától édesapjának egykori feljegyzéseit az 1920-as évekből, olvashatom már, hogy mit írt a Hortobágyról.
Engedélyével szeretném másokkal is megosztani a kedves sorokat.
„Mikor az egyre emelkedő nap felmelegítette a levegőt, előtünedeztek mindenfelé a gyönyörű délibábok. Örökösen lestem már, mikor fognak mutatkozni és akkor, mintha megsajnálták volna epekedésemet, egymásután mutogatták légies játékukat. Hullámzó víz, felemelt szárnyékerdő, torony, szilvamaggá varázsolt lebegő halom, két menő emberi alak voltak játszadozásaik tárgyai… Hogy milyen élmény volt ez számomra, nem is írom ide. Elég annyit említenem, hogy most láttam először délibábot!
…Egy csikós szétterült ménesét vágtató lovon, karikásával pattogtatva terelte össze. Mellette nyargalt a puli. Tovább menve egy magános tehénnel találkoztunk. Néztük, merre, hová megy így egyedül? Távolabb egy nagy gulya legelt, bizonyára azt kereste, de nem igen látta, mert bizonytalanul megállott. Egyszer csak elbőgte magát… és mi hallottuk, hogy a gulya kormosnyakú öreg bikája öblös hangon válaszol neki. Erre a tehén pontosan a hang irányában megindult. A hallása tehát jobb, mint a látása. Istenem, gondoltam, hiszen ezek most beszélgettek egymással!
Én nem győztem gyönyörködni az egyre gyarapodó délibábokban. „

Napló 1923. május 9-10

Dr. Sőreghy János
Már tudom, milyen élmény lehet az a szabadság érzés, mikor a szememet nem korlátozzák szürke házak a látásban és a csaló délibáb játszik velünk a nyári melegben. Jó volna újra gyereknek lenni, utazgatni és felfedezni mindent, ami szép vagy érdekes a mi kis országunkban.

2014-02-14

“DÉLIBÁBOK” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves La Vie!
    Természetesen mindenkié magánvélemény, mégis irigyellek, hogy bármikor elsétálhatsz a Központi Egyetem melletti úton, a tanári villák mögött. Amíg még nem rontják el a parkot, ott is lehet üldögélni. Én sem a Hortobágyra gondolok csak az Alfölddel kapcsolatban, hanem Kaba és környékére, a gyümölcsöskertekre, a szántóföldekre, elfogadnám lakóhelyként a Bessenyei kis házát is a Berettyó melletti kertben. Magdi

  2. Kedves Magdika!:-)

    Rengeteget jártam a Hortobágyon, Debrecenben születtem, s itt is élek többé-kevésbé, de egy ideje mindig. És nagyon nem szeretem a Hortobágyat. Ha Pest felé autózom, s meglátom a Mátrát, már örülök nagyon, de a Cserhátnál szebbet nem is kell látni. Magánvélemény, s én is láttam délibábokat, s szeretem őket, de a sík vidéket sehogyan sem.

    Szeretettel:
    La Vie

  3. Kedves Erzsi és Rita! Én maradok a”tán csodállak, ámde nem szeretlek”-nél. Szép volt a Tátra, most is hegyek közé szorítva élek, de sose éreztem otthon magamat. Magdi.

  4. Kedves Magdi!

    Bár Petőfit mindig szerettem és szeretem most is, ezen soraival nem tudtam azonosulni: “Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!
    Tán csodállak, ámde nem szeretlek,S képzetem hegyvölgyedet nem járja.”

    Én egy hegyes-völgyes vidéken születtem, illetve azóta is változatlanul itt élek. Tény, hogy most már talán értékelném a sík vidéket, de tetszeni változatlanul ez tetszik. A tömegközlekedésnek köszönhetően azért nem kell olyan sokat mászkálnom meredek utcákon, ami fiatalon még nem okozott gondot.

    Szeretettel: Rita
    🌷

  5. Délibábot én sem láttam még, de Petőfi az Alföld szerelmese és költője hiteles forrás nekem is. Amikor először az Alföldön jártam (Dunántúli vagyok, a Bakony “tetején “születtem, itt éltem gyermekkoromban), csak végigmondtam magamban Az alföld c. versét, és minden benne volt: ménes, gulya, búzamező, nádas, libák( igaz, nem vadlibák), szamárkenyér… még a csárda is ott volt, bementünk, hangulatos volt…
    (Karcagról indultunk a Nemzeti Parkon keresztül, ha jól emlékszem. ) a fiaim élvezték nagyon a kirándulást.
    Szívesen olvastalak kedves Magdolna.
    Ölellek: Erzsi

  6. Régi kis gépem gyakran megtréfál, nem az a betű jelenik meg, amire gondolok. Természetesen egy diákról van szó. M.

  7. Örülök, hogy Petőfi jelenléte felbukkan bennetek is. Kicsit bővebben írtam róla két könyvemben is, ezek némelyik iskolában már ajánlott irodalmak. Egyszer olvastam az interneten egy diák bejegyzését,: Imádom ezt a tankönyvet. Kicsit meglepett, de jól esett, hogy ezek szerint hasznát vette agy diák. Magdolna

  8. Délibábbal csak Petőfi verseiben találkoztam, de mindig irigyeltem azokat, akiknek részük volt benne. Csoda szép látvány lehet!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  9. Kedves Gyöngyi, Rita és Éva! Köszönöm hozzászólásaitokat. Arra nem is gondoltam, hogy van, aki még nem látott délibábot. Nekem ez minden nyáron természetes látvány volt. Magdi

  10. Kedves Magdi! Alföldi vagyok, ugyan nem a hortobágyi részről, a Duna-Tisza közepéről. Nyáron sokszor láttam az idézett sorok által leírt jelenségeket. Valójában ahogyan Te is írod az Alföldet ott lehet csodálni, ahol semmibe nem ütközik a szem. Én Kunszentmiklós felé jártam többször, ahol a végtelen rónát mindig megcsodáltam. Csak nagyon messze, szinte ahol már “görbül” a Föld, ott látod kékelleni azt a valamit amiről csupán sejted hegy lehet, vagy erdőcsoport. Ilyenkor mindig az a gondolatom támad, bármelyik pillanatban fölbukkanhat Petőfi vállára vetett zsinóros mentében. Ez persze csak pillanatnyi képzelgés, de ő valóban rengeteget járt arra, és gyalog… Gyönyörű az a hely és ott állva a szabadság érzete szétfeszíti az embert. Szeretettel olvastalak: Éva

  11. Kedves Magdi!

    Tetszéssel olvastam soraid. Bevallom, hogy még soha nem láttam délibábot, de szívesen megnézném egyszer.

    Szeretettel: Rita🌷

  12. Soha sem volt hozzá szerencsém, hogy délibábokat lássak, de biztosan renkívüli és felejthetetlen jelenség.
    Fgy

Szólj hozzá!