Kérlek engedd, hogy
Kérlek engedd, hogy a zene utat találjon hozzád. Vad világunk, keserved kényszerít, hogy lelked bezárd. Hol talál, hogy érint meg a remény, ha szavakra nem hallgatsz. A dac keményít, a csalódás rémít, utadat nem találod, azt sem, hol a párod. Álomvilágod cserben hagyott, kedved is elfogyott, s mint megvadult kanca, vágtatsz az ismeretlen úton. Akikben bíztál, elhagytak az úton, nem tudtak veled szárnyalni. Most elhagyottnak érzed magadat, pedig lehet te hagytad el őket. Nem gondoltad, hogy a boldogság csak a könyvekben állandó a sorok közt. Tudom ezt sem osztotta neked a sors bő kézzel. Pedig mennyit vártad, s tán még várod, közben könnyeid elfogytak. Elbújnál az éjszakában, senkise lássa gyengeségedet, ne kelljen válaszolni hiábavalóan a nyaggatóknak.
Kérlek engedd, hogy a zene utat találjon hozzád, hallgasd, a remény hírnöke lehet számodra. Ő a legjobb kapcsolat a lelkedhez. Távolról érkezik, átölel, füledbe susog lágyan. Ő csak ajándékoz, dallamában van a vigasz, s nem riaszt többé a magány. Megvallom, az én muzsikám nélkül, nem tudnék derűsen szólni, írni!
Kérlek keresd és találd meg azt a zenét melyet magadénak érzel. Nem lehet megunni, mert csak általa nyílik lelked! Idővel erőt ad, s mondd el másoknak is,- találd meg-, nekem sikerült!
Szeretettel: Adamecz László
A megtalált zene: https://youtu.be/y7e-GC6oGhg