Csalódás
Vöröskének cicije erős kanyarban, később az egyenesben is kapaszkodót keresett vállamon. Már lobot vetett volna, láng haja pilláimon, ha nem józanít az automatában „felejtett” szűz jegyem. Csak akkor lyukasztom ki – gondoltam –, ha jön az ellenőr.
Már messze szállt a 98-as füstje, mikor trubadúrkodásom végre mosolyra bírta, később nevetésre is, de bár ne tette volna! Apró, lecsiszolt egérfogai megrémisztettek, és miután rájöttem, hogy a kezeletlen jegyemet is az automatában felejtettem, fara is egyre laposabb lett…
– Hazatalál ez nélkülem is! – bosszankodtam, és újfent a megállóban találtam magam, fagyos szélben, szál jegy és őrjítően duzzadt keblek nélkül.