Lánykérés szonettel

Az esőcseppek sűrűn hulltak az égből, úgy látszott nem is akarják abbahagyni a végtelen zuhogást. Monoton zene volt ez Ákos füleinek. Ma nem mehet ki a határba, pedig nagy szükség lett volna rá. Szántóföldjeinek harmada várta még, hogy megmozgassa a talaját. Késésben volt már, a gabonának már a földben lenne a helye. Nem tudott mit tenni, az égiek szava erősebb a földi dolgoknál. Ma a csendes elmélkedés napja lesz. Amikor dologidő van erre nincs idő. Sok mindent kell átgondolnia.

Élete válaszút elé állította. Sorsa úgy hozta, hogy nem talált magához való párt, amikor itt lett volna az ideje. Negyvenes évei közepén járt már, amikor látókörébe került egy elvált asszony, aki egyedül nevelte két gyermekét. Nem volt könnyű közelednie hozzá, mert mindketten zárkózottak voltak. Egy közös rendezvényen tört meg a jég. Szóba elegyedtek és érdeklődve várták a másik reakcióját. Fél év múlva Ákos elhagyta az anyai házat, és összeköltözött Zsuzsával. Egy fedél alatt élve új feladatok vártak rá. Hirtelen lett két kamasz lánya és egy felújítandó háza. Minden energiáját annak szentelte, hogy maximálisan megoldja az előtte hegyekben tornyosuló nehézségeket, ügyelve arra, hogy saját gazdaságában is rendben menjenek a dolgai. Embert próbálóan sokat dolgozott. Esténként várta őt Zsuzsa és próbált mindent megadni a férfinek, amire vágyott. Teltek-múltak a hétköznapok, az ünnepeket viszont nem értek rá megülni. Szépnek indult a kapcsolatuk, de mindketten érezték, hogy valami hiányzik belőle. Talán a fiatalkori emlékeik, talán a közös gyermekek, talán a hasonló érdeklődési körük. Amikor összekerültek mindketten örültek a találkozásnak, hiszen magányukat váltotta fel a közös élet. Az évek múltával azonban nap, mint nap távolabb kerültek egymástól. Zsuzsa a gyerekei felnevelésére helyezte a hangsúlyt, Ákosnak pedig gondoskodnia kellett idős édesanyjáról, és a gazdaságában is szeretett volna minél több sikerélményt elérni. Már nem volt energiája Zsuzsa lányaival játszani és belefolyni a mindennapi életükbe. Néhány együtt töltött év elteltével észrevették, hogy eltávolodtak egymástól. Jobban érezték magukat külön társaságban. Elapadt az összes közös témájuk, idegennek érezték a másikat. Ilyenkor szokott jönni az a bizonyos harmadik. Ez náluk sem történt másképp.

Ákos az otthoni gazdasága mellett egy építész irodában is dolgozott, annak idején építészmérnökként végzett az egyetemen. Nagy forgalmú, jól menő vállalkozásnak számított a megyeszékhelyen lévő tervezőiroda. Megrendelésre dolgoztak, a határidők betartására fokozottan ügyeltek az ügyfelek megelégedése érdekében. A mérnököket szorgos ügyintézők segítették, ők tartották a kapcsolatot a házukat tervezőkkel. Ákos mellett Lilla végezte az adminisztrációt. Göndör, barna fürtjei a válláig értek, bájos arcának csodálatos keretet adva. Kék szemei vidáman csillogtak beszéd közben. Nem lehetett nem rá figyelni, amikor csilingelő hangján megszólalt és igyekezett főnöke kedvében járni. Sokszor késő estig benn kellett maradniuk, hogy tartani tudják a határidőt. Késő délután, amikor lankadni kezdett a munkakedv és az energiájuk is fogyóban volt, gyakran kávéval frissítették fel magukat. Amíg elkortyolgatták a munkahelyi témák mellett sok más dologról is szó esett.

Lilla egyedülálló nőként élt már régóta. Régebben volt egy félresikerült házassága, amelyből gyermeke nem született. Jobbnak látta szingliként élni tovább az életét, mint egy rossz kapcsolatban. Ákos bizalmába avatta kolléganőjét, elmondta, hogy kihűlő félben van a viszonya az élettársával. A lány nem adott tanácsokat, csupán meghallgatta őt. Nem is várt mást a férfi tőle, hiszen csupán arra volt szüksége, hogy valakinek kiöntse a lelkét. Ahogy teltek az évek egyre jobban megismerték egymást. Jó kedvvel indultak a munkahelyükre, örültek, hogy ismét találkozhatnak. A délutáni kávézás sem maradt el soha, ami már nemcsak a fekete nedű ízlelgetéséről szólt.

Ákos már otthon is egyre többet gondolt Lillára. Álmaiban is őt látta, vágyott a társaságára. Párjával mindennaposak voltak a veszekedéseik, a legkisebb apróságon is össze tudtak vitatkozni. Elhidegültek egymástól az ágyban és az asztalnál is. Már csak a pont feltétele hiányzott az „i”-re. Nem sokat kellett várniuk erre. Zsuzsa szemére vetette párjának, hogy túl sok időt tölt a munkahelyén és nem támogatja őt gyermekeinek felnevelésében. A férfi azzal vágott vissza, hogy párja csak a gyerekeivel törődik, vele viszont alig foglalkozik. Mindkettőjüknek igaza volt, de nem tudták elfogadni a másik igazát. Szakítás lett a vége.

Az első tavaszi napsugarak beszűrődtek az iroda szalagfüggönyén keresztül. Ebben a ragyogásban még csillogóbbak voltak Lilla búzakék szemei. Csilingelő hangja mennyeinek tűnt, amikor megkérdezte, hogy erős vagy hosszú kávéra vágyik-e a férfi? Jól esett a kérdése, kiérezte belőle, hogy fontos a számára. Másnap ő járt a lány kedvében. Kávézásra invitálta, amelyet ő szervírozott fel, miközben Shakespeare 74. szonettjét szavalta el. A gyémántgyűrűt térden állva húzta fel Lilla ujjára.

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze öl meg;
Csupa fény és boldogság tiszta elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém lény, néha azt szeretném,
Majd, hogy az világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Apró könnycsepp gördült végig a bájos arcon. A szerelmes férfi csókja szárította felszárította a könnycseppet. Másnap kéz a kézben érkeztek az irodába és haza is együtt távoztak.