A KRUMPLIFÖLD ÉS KÖRNYÉKE

A KRUMPLIFÖLD ÉS KÖRNYÉKE

Szívemnek mindmáig legkedvesebb utcái az Ember Pál és a Zoltai Lajos
utcák. Az egyiken laktam, a másikon állt egy kis ház, amelyre hiába áhítoztam.
A villával szemben, ahol albérletben laktam Irén barátnőméknél, szép nagy krumpliföld volt. Tudtam, hogy semmi esélyem arra, hogy valaha itt lakhassak. Jogom sem volt rá. Csak egyetemista voltam, nem dolgozó. Csak nő, aki nem is igényelhet lakást egymagában. Házastárs se voltam, akinek joga lett volna családtagként lakni egy házban vagy lakásban. Építkezésről meg akkoriban szó sem lehetett. Mire ilyesmit engedélyeztek az utcában, engem már messze sodort onnan a sors.
Ember Pál (Debrecen 1660 – Olaszliszka 1710. június) református lelkész
volt, egyháztörténet-író. Debrecenben tanult. 1682-ben a sárospataki kollégium helyébe állított alsóbbrendű iskolának lett a rektora, 83-ban ugyanott lelkész. 1686 őszétől ismét Sárospatakon lelkész. 1687-ben a szomszédos Makkoshotykára vonult, mikor a jezsuiták elfoglalták a templomot és iskolát. Mozgalmas életének állomása 1704 februárjában
Debrecen, itt ispotályi lelkész lett. A háborús viszonyok miatt Olaszliszkára menekült 1705. október 19-én, itt is lelkészi állást foglalt el.
Neve ott szerepel a református templomban felállított táblán az egykor ott
működött lelkészek nevei között. Itt halt meg 1710-ben. Sírjára nem bukkantam rá az olaszliszkai temetőben, ahol a legrégibb sírkő is az 1800-as évek végéből való.
A Zoltai Lajos utcai ház nem mézeskalácsból volt, de alakját tekintve emlékeztetett a mesekönyvbeliekre. Az ajtót kis rózsaszín rózsák fonták körül. 1946-tól ebben a házban szerettem volna lakni. Egyszer lett volna erre lehetőségem nyugdíjazásomhoz közeli időben, mikor már egy állás reménye sem kötött a városhoz. A házat megvették, átépítették, később új gazdája is elköltözött belőle. Dr. Zoltai Lajos pedig már rég nem az utcát jelenti számomra, hanem a csaknem földit, mivel Földesen született. A
pontos, lelkiismeretes helytörténészt, minden fontos dolog megörökítőjét,
a szerény embert és tudóst, a városi múzeum egykori vezetőjéét.
A krumpliföldeket azóta beépítették, talán senki se emlékszik már rá rajtam és Írén barátnőmön kívül, aki még szerencsémre él elviselhető egészségi körülmények között. Távol az egykor irigyelt helytől, sok szép dédunoka veszi körül. Azt gondoltam, nekem lesz sok szép unokám és dédunokám öreg koromra, de nem így történt. Egyelőre csak egy kislány vett rólam tudomást, ha nem is tudatosan, de így 7 hónapos korára megörökítette egy fénykép, ahogy rám néz és tudomásul veszi, hogy egy ismeretlen nénit lát. Sajnos, nem sok idő adatik már ahhoz, hogy tudatosuljon benne, ki is vagyok, de azt látom, hogy kis egyéniség válhat majd belőle. Az is lehet, hogy apja jóvoltából majd sétál egyszer a régi krumpliföldeken épült villák közelében, talán azért, hogy valami finomságot egyen a Mandula cukrászdában és akkor elmondhatják neki, abban a házban is lakott dédnagyanyja albérletben egyetemista korában a régi szép időkben. Talán neki már könnyebb lesz igazi otthont teremteni magának.

“A KRUMPLIFÖLD ÉS KÖRNYÉKE” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Köszönöm, hogy nálam jártál, mielőtt azonban még megpróbáltam volna segíteni, már ott volt a kedves Icu válasza. “A Magdolna által keresett vers címe: Szeretve vártalak. Szerző: Pammer Stella.”

    Szeretettel: Rita🌷

  2. Kedves Rita és Gyöngyi! Én is sajnálom a kis házat, látványnak is jó lett volna, ha megmarad. Szerencsére van képem róla valahol a szekrény mélyén. Igen, remélem, hogy a dédunokám majd építhet magának olyat, amilyet szeretne. Kár, hogy ezt már nem fogom látni. Magdi.

  3. “Talán neki már könnyebb lesz igazi otthont teremteni magának.”

    Bízzunk benne, hogy így lesz.

    Szeretettel: Rita🌷

  4. Kedves Magdi, megint hasznos és értékes információkat tudtam meg tőled.
    “Zoltai Lajos utcai ház nem mézeskalácsból volt, de alakját tekintve emlékeztetett a mesekönyvbeliekre. Az ajtót kis rózsaszín rózsák fonták körül. 1946-tól ebben a házban szerettem volna lakni. ” – elképzeltem ezt a házat, igazán szép lehetett, kár, hogy nem láttam.
    Fgy

Szólj hozzá!