A következő megálló Tokió

Fodor Gyöngyi – A következő megálló Tokió

Nagyon késő van. Nem hallottam az ébresztő órát. Sietnem kell, hogy időben az irodába érjek, kétszer is át kell szállnom. Hová tettem a bérletemet, amikor dzsekit cseréltem? Pánik fog el, keresem. Megvan, itt van a hűtőszekrényen. Hol a fejem??
Becsapom az ajtót és futok a metrómegállóba. El kell jutnom a Terminibe, ott kell majd átszállnom. Végül megérkezik a vonatom, és hihetetlen módon még ülőhelyet is találok. A nagy rohanásban elfelejtem az ingyenes Metro újságot, tehát nincs mit olvasnom.
Választhatok: vagy nézem az ülések foltjait, vagy a padlón lévő szemetet, esetleg az utitársaimat vizslatom, mert itt a föld alatt hiába nézek ki a koszos ablakokon, a sötét alagut falait láthatnám csak.
Az utitársak mellett döntök.
Lehetetlen beszélgetni velük, mert vagy bóbiskolnak, vagy unottan bámulnak a semmibe, vagy a telefonon játszanak.
A foltos üléseket bámulom. Párás meleg hömpölyög a vonaton, nehéznek érzem a szempilláimat. Ne aludj, figyelmeztetem magamat, mert a Terminiben át kell szállnod. Hogy el ne szenderedjek, elkezdek kotorászni a táskámban, ellenőrizni, hogy nálam van-e minden: telefon, bérlet, lakáskulcs, céges belépő , papirzsebkendő, igazolványok, némi pénz…
A vonat lassít és megáll.
Elolvasom a táblát: Roma – VALLE AURELIA
Ez még eltart egy ideig. A vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : ATHÉN
Mi a fene történt ?? !! Hova mentem? Azonban látom a távolban a dombot és az Akropoliszt. A kezemmel megtisztítom az ablaküveget, hogy jobban lássam.
De az ajtók becsukódnak és a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : ISZTAMBUL
Milyen csodálatos!
Az ablakokból látom a forgalmat és a mopedeket, egész családokkal a fedélzeten.
A távolban látom Santa Sofiát és a Bazárt és ott van a híd is, a Boszporuszon.
Le kellen szállnom és venni egy fürdőszőnyeget.
De az ajtók becsukódnak és a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : DUBAI
Mindig is el akartam jutni Dubaiba! Látom az csodás épületeket! A nap visszatükröződik az hatalmas üvegfelületeken ! Fel akarok szállni arra a panorámás felvonóra, és élvezni a kilátást felülről!
De az ajtók becsukódnak és a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : BANGALORE
Mágikus India és rejtelmei. Már látom, a száriba öltözőtt nőket, és egy sztúpa tetejét. Felkelek, hogy jobban lássam.
De az ajtók becsukódnak és a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : COLOMBO
Látom Sri Lanka zöld, hullámzó dombjait, ahol teát termesztenek, és a szines ruhákba öltözött embereket, akik teázni mennek. Én is meginnék egy csészével.
De az ajtók becsukódnak és a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát: PEKING
Látom a nagy falat, holott az Badalingból indul, és a Tiltott várost is, pedig nincs közel a Nagy Falhoz. Mi történik? Sok ember akar felszállni a vonatra. Sok kínai.
De az ajtók becsukódnak, a vonat elindul, felgyorsul.
Du dun – du dun
Du dun – du dun …
Du dun – du dun
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : BANGKOK
Látom a csatornákat, az úszó piacokat! Az emberek ananászokkal és mangókkal szállnak fel a vonatra. Valaki a lábujjaimra lép. Nagy vörös és izzadt ember, akinek az esőkabátjából csöpög a víz a lábamra . Basszus, nem lehetne óvatosabb? Új cipőm van, rózsaszín velúr, egy vagyonba került.
Lassít és megáll.
Elolvasom a táblát : Roma – TERMINI
Itt le kell szállnom. Felkapom a táskámat és erővel eltolom az útból a csöpögő nagy embert, de kit érdekel… bepiszkította az új cipőmet. Leszállok a vonatról.
A vonat elmegy.
Leülök egy padra, s próbálok magamhoz térni. Mi történt velem? Átvágok az aluljárón és a másik metróvonalhoz megyek. Az utam folytatódik, és végre megérkezek az irodába.
– Úgy nézel ki, mintha egy turmixgépből szálltál volna ki – köszönt Elena, amint belépek, és elmeséli a kollégámnak a tegnap esti koktélozásainkat.
– Bejártam a világot, hogy eljussak az irodába – válaszolok.
– Igen, hallottuk, hogy problémák merültek fel a metrón. Több megálló is le van zárva a javítások miatt? – kérdezi együttérzően.
– Nem igazán – válaszolok még mindig kábultan, s elhatározom, hogy este kevesebb koktélt kell innom, vagy legalábbis nem kell hagynom, hogy Elena végigcipeljen a kedvenc klubjain, és mindenhol megkóstoltassa velem a kedvenc italát. Vagy legalábbis csak egyre korlátozom magamat: egy klub és egy koktél.
Bekapcsolom a számítógépet és elkezdek dolgozni. Közben azon gondolkodom, vajon melyik városban lett volna a következő megálló. Talán Tokió.