A gyógymód

Fodor Gyöngyi – A gyógymód

Egy este megérkezett az intuíció.
Azon tűnődött, vajon miért nem gondolt rá korábban, pedig olyan egyszerű. Tudósként azonban tudta, hogy a válaszok gyakran láthatatlanok, mert közel vannak egymáshoz.
Másnap szinte felmagasztaltan ment a laboratóriumba. Tudta, mit kell keresnie: vírusellenes szert.
Meg fogja találni a gyógymódot a bolygó legerősebb és legpusztítóbb vírusára, s ez lenne élete legnagyobb felfedezése. Az igazat megvallva, ő a világ legjobbja, bár tudta jól, hogy senki sem értékelte mostanáig. De majd most! Még a Nobel-díj is kevés lesz ezért a felfedezését, amire most készül, és a biztos siker mosolyával az arcán lelkesen nekikezdett a munkának, hiszen volt egy küldetése.

Hónapok teltek el, a tudós egyre finomította kutatásait, és elektronmikroszkóppal vizsgálta a tárgylemezkéket, éjt nappallá téve dolgozott.
– Ennyire magával ragad „a gyógymód” ? – kérdezte tőle egy kolléga, mert a tudós így emlegette a legújabb kisérleteit: a gyógymód. Egyfajta ellenszer, amely végre megmentené a Földet. Hogy konkrétan micsoda amivel foglalkozik, abba nem avatott be senkit. Magának akarta a teljes sikert.
– Egy lépésre vagyok az eredménytől, érzem – válaszolta, és visszatért kísérleteihez.

Két hónap múlva elérkezett a tesztelés ideje.
Nem tudta – és nem is akarta – kipróbálni a próbavakcinát állatokon, mert neki sietnie kellett, mielőbb tudni akarta az eredményt. Emberi tengerimalacokra volt szüksége ahhoz, hogy megtudja, működik-e.
A laboratórium közelében két hajléktalan tanyázott, akik mindig a sikátorban aludtak. Tudta jól, hogy fertőzöttek, hiszen a homlokukon ott volt a jel, mint mindenki másnak, akibe a vírus beköltözött. Aznap este „vacsorára” hívta őket, melynek keretében megkezdte a vírusellenes szer kipróbálását.
Működött. Pár óra múlva a hajléktalanok homloka letisztult, testükből eltűnt a vírus, viszont a gyógymódot nem élték túl. Egye fene! Csak az számít, hogy a kísérlet sikeres volt. Nem akart vacakolni tudományos folyóiratban való közzététellel, hetek elvesztegetésével, hiszen el kellett kezdenie a sorozatgyártást. Volt vírus, nincs vírus, ez a lényeg. Többmillió injekciós ampulla várt töltésre, hogy terjessze az általa kikísérletezett gyógymódot.
A jövőbeli Nobel-díjra gondolva büszkén mosolygott, miközben az emberiség nagy részének kiirtására készült.

“A gyógymód” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi! Remélem, nem valami vudu varázsgömbben nézted meg ezt a jövőbe világító felfedezést. Nagyon remélem mindannyiunk érdekében, hogy ilyen embereket nem engednek be …oda. Jó kis odacsapós történet! Szeretettel gratulálok: Éva

  2. Kedves Gyöngyi!

    A műtét sikerült, de a beteg nem élte túl. Ez jutott eszembe az írásodról. Igen, elképzelhető, hogy kisérleteznek velünk, semmi se kizárt. Rövid, de velős írást hoztál.

    Szeretettel: Rita🌷

  3. Kedves Gyöngyi!

    Érdekesen világítottad meg a tudomány különböző szegmenseit. Már Verne is írt őrült tudósokról. Reméljük, ilyesmire soha nem kerül sor, de azért az emberben már megjelent a szorongás. Remek, elgondolkodtató írás, gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. Kedves Icu, hát igen.. covidos pandemiák meg a covid vedőoltások után elgondolkodtató. Akár a Dan Brown könyve az Inferno meg a belőle készult film..Minden megtörténhet.
    Köszönöm neked, hogy elolvastad és elmondtad a gondolatodat. Fgy

  5. Szia Gyöngyi!

    Amikor elolvastam, rögtön kiszaladt a számon: Hoppá! Rémisztő, de sajnos egyáltalán nem elképzelhetetlen, amit írtál. Erősen elgondolkodtam.

    Gratulálok: Icu

Szólj hozzá!