Bűnös vagy áldozat?!

Ez is mint az összes érthetetlen, végzetes kimenetelű sorstragédia egy rábeszéléssel kezdődött. Egy nagyobb kamasz srác – aki köztudottan már vagy eddig háromszor buktatta meg magát a gimnáziumban, és talán már rég érettségit kaphatott volna, ha figyelmét nem kötötte volna le a pénzkeresés egyéb módozatai, és persze abbéli hitvallása, hogy csupán a hülyék meg az idióták tanulnak. Viktornak hívták, de mivel rendkívül inas, és sovány, magas srác volt ráragadt a nyurga gúnynév.
– Figyelj ide hapsikám! Van egy kurva jó ötletem! – lépett oda egy szép napon a nagyszünetben éppen rántott húsos szendvicsét majszoló pufók Antihoz, aki inkább szeretett tisztes távolságból kimaradni minden balhés, vagy éppen felesgesen rizikót jelentő dologból, mintsem, hogy a hátán csattanjon az ostor.
– Jaj, ne csináld! Megint mit akarsz?! – vett egy mély levegőt, miközben elcsigázott tekintetét a mennyezetre emelte.
– Kussolj és figyel apafej! Ha jók az infóim te bele vagy zúgva a Krisztibe! Igaz ez csávókám?! – nézett rá sunyin, sandító szemekkel, mintha máris a másik veséjébe láthatna.
– És ha igen, akkor mi van?!
– Nekem pajtás semmi bajom veled! Mit szólnál, ha elmennék egy kicsit kocsikázni az éjszakában a dögös bukszákkal? – kezdett hamiskásan röhögni nem létező bajsza alatt, mint aki jó viccet hallott, és mindenképp szeretné tovább adni.
– És hogy jövök én a képbe? – kerekedett el Anti szeme.
– Nem lehetsz ennyire nyominger haver! Gondolkozz már! Kriszti is ott lesz! Ez annyit tesz hapskám, hogy már félig a célegyenesbe vagy! Az is lehet, hogy smárolni akar veled a csaj, mert biztos, hogy kurvára bejössz neki!
– És ha nem szeretném ezt az egész balhét akkor mit csinálsz? A sárgaföldig elkalapálsz?! – most komoly, határozott volt a hangja, mint aki egy cseppet sem tréfál.
– Hapsikám! Ne légy ennyire gyerekes! Pofáztam már, hogy én nem nyúlok hozzád, viszont ismerek pár tökös srácot, akik arra élveznek, ha fájdalmat okoznak a lehető legváltozatosabb módszerekkel! Ugye értesz engem?!
Anti mintha megérezte volna, hogy aligha lehet más választása, ezért a békesség kedvéért belement a balhéba. És úgy is lehet, hogy később még meggondolhatja magát, és egy füst alatt kiszállhat.
A nyurga ellopott egy eredeti BMV-t, aminek olyan cápaformájú az orra és halogénszerű lámpái vannak, meg beépített CD-lemez játszója. Szóval penge, tuti, és frankó verda. Kriszti és legjobb barátnői már kissé türelmetlenül várakoztak rájuk. Öten voltak, és csinos, koktélszerű rucikban feszítettek extra melltartókkal, mert már nagyon szerették volna, ha igazi melleikkel büszkélkedhetnek. Valaki egyenesen vattát tömködött a melltartójába, csakhogy ne kelljen ezerszer végighallgatnia a fiúk illetlen, és obszcén beszólásait.
– Sziasztok csajok! De csinosak vagytok! – a nyurga megérkezett, és természetesen magával cipelte a félszeg, és megilletődött Antit is. – Oh! Bocs! Ez itt a haverom Anti! – bökte hátba. – Haver! Ne állj már úgy, mint egy kurva faszent! Mutatkozz be szépen!
– Üdvözlöm a kedves hölgyeket! – kezdett motyogni pisze orra alatt.
Mind az öt lány kellemesen kórusban felkacagott.
– Hogy milyen édi cukipofa ez az Anti! Milyen úriember! – mondogatták. Még Kriszti is nevetett. Gyönyörű, igazgyöngyös nevetéssel.
– Csajok! Akkor mehet-e a buli? – kérdezte nyurga, aki úgy állt meg a lopott BMV mellett, mintha sajátja lenne.
– Na ná! Ezt semmi pénzért ki nem hagynám! – karakán, amazon, bronzbarna lány szállt be máris a hátsó ülésre, majd példáját a legtöbb lány követte is.
– Ja csajok! Az anyósülést kéretik szabadon hagyni, mert az az én kis cimbimé! – kérte vigyorgón Viktor.
– Jaj, te olyan hangulatgyilkos tudsz lenni! – szólalt meg valaki a hátsó sorból.
– Készüljetek csibéim! Pokolbéli utazásra indulunk. – jelentette ki vigyorogva, majd amikor már mindenki beszállt, és csak Anti volt hátra a nyurga srác elrikkantotta magát:
– Na? Mi lesz már hapsikám? Nem várunk rád egész nap! Mozgás!
Anti nem szívesen szállt be pláne nem az anyósülésre, mert ott tuhonyább, és sokkalta kiszolgáltatottabb célpontnak számított. Magára csatolta a biztonsági övet, abban a hiszemben, hogy ez majd megvédheti. No nem a nagy bajoktól, de talán az életben maradást kissé megkönnyítheti. Feltéve, ha a nyurga nem úgy hajt mint egy atomrakéta. Nem is kellett sokáig várnia erre, mert Viktór elfordította az indítókulcsot, valami fülsüketítő, pokoli Heavy Metal-zenét rakott be, igazi zúzós rockot, és úgy kilött a parkolóból, akár egy száguldó atomtöltet.
Ide-oda slalomozott, és kacsázott a forgalomban, és ha kedve volt fültölögve csikorgatta a kerekeket, vagy hátramenetben driftelt, ami gyakorlatilag egyáltalán nem tesz jót a kocsi vezérlésének, de mivel penge-menő dolognak számított – főként illegális ejszakai gyorsulási versenyeken -, magától értetődik, hogy a nyurga is bátran, veszéllyel dacolva kipróbálta.
– Kértek egy slukkot csibéim? – fekete bőrzsekijéből egy kis pipát vett elő, és máris rágyújtott egy füves cigire. – Eszméletlenül jó anyag édeseim! Állítólag a legtöbb csaj annyira beindul tőle, hogy egymással is smárolni akar! Na, van kedvetek lebegni egy kicsit?! – fordult féloldalasan hátra, körbekínálva a kisméretű szipkás pipát. Egy-két vagányabb lány máris elvette, és nagyokat szippantott, majd miután végzett köhögtek párat nevetgélve. Alig tíz perc után valóságos mariguána-felhő telepedett a kocsi belső utasterére, és burjánzón terjengett, mint valami lázas, önkívületi állapot. Anti természetsen visszautasította a füves cigit mire a legtöbb lány idióta, gyáva kis pöcsfejnek nevezte hangosan vihorászva, mire a vezető nyurga srác védelmébe vette.
– Hölgyek! tanuljatok meg viselkedni oksza, ha velem akartok lógni! – parancsolt rájuk.
Kriszti sem gyújtott rá, míg barátnőin már tíz perc után szemmel láthatóan mutatkoztak a változás jelei. Kitágult pupillákon át szemlélték az elsuhanó, villámgyors külvilágot.
– Nézzétek csajok azok a kurva nagy fákat! Olyan gyorsan mozognak akárcsak mi! Ez kurvajó! – említették meg többen is. Voltak lányok, akik röpke puszikat adtak egymásnak, vagy éppen tapogatni kezdték a másikat a szerv hatására.
– Na mi van apafej?! – szólt az anyósülésen kuporgó Antira a nyurga. – Csak nem beszartál a sebességtől? Hiszen csak százhúsz kilóméterrel repesztünk! – majd újból erőteljesen a gázpedálra lépett, és érezte hogy áramlik vérében az izgalom okozta adrenalinlöket.
– Figyelj nem akarlak idegesíteni, de jobb lenne, ha hatvanra mennél le! – jegyezte meg Anti halkan, motyogva.
– Jaj te szánalmas kis pöcs! Olyan hülye vagy akár a saját tököm! Inkább kussoljál, és élvezd a kurva utazást! – azzal még nagyobb gázt adott, úgy hogy már szinte visítva felüvöltött a hajtűkanyarokban a motor.
– Viktor! Hagyd békén Antit! Csak udvarias akart lenni! – szólalt meg Kriszti. Határozott volt, és komoly a hangja. Nem tűrte az ellentmondást.
– Na, mi van kisanyám?! Bejön neked a srác nem igaz? Látom ám, amit látok! Már be vagy gerjedve mi?!
– Semmi közöd hozzá! Inkább a vezetésre koncentrálj, és vegyél vissza a sebességből!
– Kussoljon mindenki! – rázta meg a fejét, mintha valami baja lenne, majd hirtelen akkorát kanyarodott, hogy a legtöbb hátsó ülésen szorongó kamasz lány újabb torkot iritáló vad nevetésben tört ki.
– Viktorka olyan kis tündibündi! Nekem nagyon bejön! – vihogtak egyesek.
Anti a feje fölött lévő műanyag kapaszkodóba kapaszkodott erősen. Mintha maga is megérezte volt a végzetes sorstragédiát.
Aztán fél óra múltán egyszerre totális képzavar és sötétség támadt. A BMV autó frontálisan összeütközött egy villamospálya menti villanyozloppal, mely gyakorlatilag a teljes autót telibe kaszálta, és felnyársalta. A gyönyörű hölgyek közül többen az azonnal életüket vesztették. Antinak véres lett a homloka, amikor öntudatra ébredt, és meghallotta a rendőrök, mentősök vijjogó szirénáit, illetve a tűzoltók szirénázó kocsiját, akik máris azon tüsténkedtek, hogy a még életben lévő áldozatokat biztonságos módon kiszabadítsák. A nyurga Viktór véres mosollyal a száján a kormánynak dőlt. Bár kinyilt a légzsákja, de annyira behopadt a mellkasa, hogy azonnal megfulladt. Kriszti csak nagy nehezen tért magához. Beverte a fejét, és végtagfájdalmakra panaszkodott később, amikor egy mentőstiszt megvizsgálta.
Anti és Kriszti egyedüli túlélőként segítséggel támolyogva szálltak ki a totálkáros ronccsá változott egykori autóból. Anti és Kriszti később igazából is egymásba szerettek, és összeházasodtak az egyetem elvégzése után. Gyakran kijártak barátaikhoz a temetőbe, és elmélkedtek a régi szép gimis időkről, amikor még naivak voltak, és a világ is egyszerűbbnek tűnt.

Szólj hozzá!