Töretlen munkáját missziónak tekinti

Megalapította a sérült embereknek szóló, Megszólalok című, irodalmi magazinját
Nagyon kevés törekvő, s elszánt embert ismerek. Azonban biztosan állíthatom, hogy Nagy Vendelnél törekvőbb s elszántabb nincsen. Tudni kell róla, hogy sajnos cukorbetegsége által megvakult.
Így az élete teljesen megváltozott, a korábbi megszokott mozgalmas mindennapjait teljesen felkellett adnia.
Pár szó erejéig visszatérek, fiatal éveire.
Amiről ha mesél mindig elérzékenyülök, s többször mondtam már neki. ez a megváltozott élet felettébb nehéz. Tudtán kívül gyakran felteszem magamban a kérdést, Istenem miért hagytad őt megvakulni. Nekem ez úgy fáj a tudat, egy színes egyéniség majdnem elveszett. De Nagy Vendel szerencsére felülmulta önmagát.
Tehát Nagy Vendel, aki születése óta Szekszárdon, Tolna megyében él. Érzékeny lelkületére vall hogy bárhol is volt, három napnál tovább nem bírta s hazatért. Mert örökké küszködött a honvággyal.
1970-től kezdett el írni. 2014-ben hatvan évesen volt az irodalmi munkásságában eltöltött negyvenedik jubileumi éve. Ifjúkori verseskötetét, a Lila Madonnát sikeresen kiadatta. A Tolnai Népújságban és más helyi lapokban jelentek meg különböző írásai. Aztán számos megyén keresztül Trabantjával, hajnaltól kora estéig újságot hordott. Szakmájában épületgépészként dolgozott, majd szakoktató lett a szekszárdi középiskolákban, az ipari szakiskolában, és egy másik műszaki szakközépiskolában. Közben csőszerelőként, magánvállalkozóként is tevékenykedett az ország egész területén. Szabad idejében, a dimbes-dombos sárga löszfalak közt dolgozott tanyáján, a családi szőlőben. Fáradtságos munka ellenére, ő örömmel, s élvezettel művelte szőlőjét, s nevelte gyümölcsfáit.
Verseiben gyakran kitűnik a föld szeretete, alázata, s odaadása. A kemény munka ellenére úgy ír róla, hogy az embernek kedve támad dolgozni.
Ha ideje és ereje engedte, még este rajztábláján rögzített papíron, gyöngybetűivel szép verseit írta.
A hetvenes évek közepe felé, egy irodalmi pályázat alkalmával megírta a FUK indulót, amellyel első helyezést ért el, akkoriban a rádióban hallható volt.
Nagyon szereti a történelmet, rengeteg várat és csatateret látott, királyok, s királynők arcát emlékeiben megőrizte. Később verseiben meg is írta Attilát, Gizellát, s még sok történelmi személyt, számtalan történelmi eseményt. Sajnálattal veszem, hogy nem lett történelemtanár. Kimagaslóan érthetően magyaráz, vele élmény lett volna a történelemóra.
Amit fiatal korában látott szobrokat, várakat stb. Azt mind most kelti életre, a verseiben. Számomra ő olyan mintha látna s a színes világot tárja elém, nagyon érdekes s sokrétű a szókincse. Nagyon gyakran használja a régi szavakat amit a verseiben meg is magyaráz, hogy mit is jelent.
Már az ötvenes évei végén járt, amikor teljesen elvesztette szeme világát. Két évig lelki bánatával küzdött, szerencsére felültudott kerekedni szomorúságán, s orvosait meghazudtolva akik közölték vele Nyersen, még a telefont se fogja tudni felvenni, s ül majd a sarokban. Minden erejét összeszedte, és megtanult tíz ujjal gépelni. vakon.
Nemsokára pedig megalapította, a megszólalok művészeti magazinját. Megszólalok művészeti irodalmi magazint, amelyet akadálymentesen, vakok is olvashatnak. A fekete fehér változatát, teljesen önállóan szerkeszti. A színes változatott pedig egykori főnöke, Véghelyi József csinálja.
Immár tizedik éve működő ingyenes újságot az egész világon ismerik. Esélyt adott magának, hogy meg tudjon jelenni valahol. Mióta beteg lett, igencsak elfelejtették, s lépnie kellett, hogy verseivel és prózáival újra bekerüljön a köztudatba.
Az újság egy havilap.
Egész élete a segítő szándékáról szól. Újságja megjelenésével egyre több sorstársat ismert meg, sőt volt olyan sorstárs, akit buzdított, hogy fessen, és azóta fest. Nem csupán sérültek, hanem egészségesek is alkotnak újságjában. Neves festők, szobrászok, képeikkel, szobraikkal díszítik újságja oldalait.
Nagy Vendel az az ember, aki munkássága során összefogta a sérült, s egészséges embereket, örömöt, reményt adva a rendszeres megjelenéshez. Arra is figyel, hogy a látók számára élvezhetőbbé tegye újságját. Volt egy év, hogy augusztus huszadikára betette újságjába a tűzijáték linkjét. Ő sokkal többet lát, mint mi látók, képes az embereket elkápráztatni természeti verseivel, vagy bármivel, amiről éppen írni akar.
Újságját kitartó szorgalommal, s alázattal írja. Akkor sem panaszkodik, ha a technika ördöge ezer akadályt görget útjába. Ő csak töretlenül, s kitartóan dolgozik, ha engedelmeskedik neki öreg számítógépe. Mit sem sejtenek olvasói verejtékes munkájáról s küzdelmeiről.
A világ összes pontjára, küldi újságját. “Ahogy a nap felkel, s bekapcsolod a számítógépet, az újságját havonta egyszer napra pontosan megkapod.” Töretlen munkáját missziónak tekinti. Nem törődik vele, hogy fáradtságos munkája megfájdítja hátát, s csuklóját, csak teszi a dolgát, amíg az odaadó szíve dobog.
Nagy Vendel írásain keresztül tanítja, segíti, elgondolkodtatja, jó útra tereli embertársait. Nálánál odaadóbb személyt nem ismerek. Jelenléte ajándék számomra. Töretlen szorgalmának, s kitartó erejének köszönhetően újabb és újabb versformákat talál ki magának. Manapság az újságírás mellett könyvírással is foglalkozik. Közel ezer versét, novelláit, s dalait digitalizálva, rendszerezve dolgozza fel, s jelenteti meg könyveit a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Húsz könyvét vakok is olvashatják, mert akadálymentes formában készült. Nagy Vendel munkásságával, s írásaival színessé teszi az irodalmat szerető emberek életét. A végén csak annyit szeretnék mondani Nagy Vendelnek, amíg lehet, írjon, mert ez élteti, s soha ne adja fel, tanítsa még az embereket nagyon sokáig. Egyszer talán felfigyelnek rá, s elismerik a huszadik század, s a jelen kortárs írójának és költőjének, hogy még tudjon örülni az elismerésének.
Nagy Vendel ünnepek alkalmával felszokott lépni a szekszárdi vakok és gyengénlátok programjain, ahova tíz éve jár. Sorstársai örömére elszavalja, gyönyörű verseit. Alkalmanként lehetősége nyílik, hogy Szekszárdon a Béla téren a szüreti fesztiválon felléphet a színpadon s átható érzéssel szavalja verseit. Ünnepek alkalmával meghívják nyugdíjas intézményekben, diabétes klubokban, szavalni s ő örömmel fogadja el a felkéréseket.
Évekkel ezelőtt felkutatta az internet segítségével, az ausztráliai magyar rádiót amelyet a kint élő Ilosvay Gusztáv és neje Ilosvay egyed Katalin vezet vasárnap délelőttként. Itt elfogadták s szeretik verseit riportokat is készítenek vele mert kíváncsiak munkásságára, néha elhangoznak versei a rádióban. Amit Vendel megőrizve, feltesz a youtoobra. Közel száz hangos verseit hallgatják az érdeklődők ha beütik nagy vendel nevét a keresőbe.
Magam is sérült vagyok, kilencedik éve ismerem vendit. A technika segítségével, mindennap tudunk beszélgetni a skypon. Nagyon sok lelki erőt ad nekem, pláne most a vírus idején. Ő az egyedüli ember, akivel ebben a mostani zárt világban tartom a kapcsolatot. Ő az egyetlen ember, aki a megismerkedésünk óta megért. Nehezen beszélek, de ö mindig megért. Mert ö odafigyel rám. Nekem ö a mindennapi hősöm, mert újságja megjelenésével mindannyiunknak örömöt ad.
Szeretettel javaslom erre a megtisztelő díjra, sokaknak ez a magazin az egyetlen irodalmi forrás, pláne így a vírus idején.
Tisztelettel meghajlok előtte, és büszkén felnézek rá.

Írásait megtalálják az interneten megjelenő Megszólalok magazinjában, és a Magyar Elektronikus Könyvtárban is, de nevét beütve a keresőbe, sok találat jelenik meg az érdeklődőnek.

Erre a linkekre rákattintva olvashatják Nagy Vendel színvonalas újságját.
http://megszolalok.blogspot.com/
http://muveszetimagazin.blogspot.com

2021. március 29.

“Töretlen munkáját missziónak tekinti” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Gratulálok Csomor Henriettnek ehhez a napsugaras ecsetszálakkal megfestett csodálatos portréhoz, Nagy Vendel bámulatos munkássága előtt pedig tisztelettel hajtom meg a fejem.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!