Fekete macska

Nem hiszek a babonában azt sem hiszem el, hogy a fekete macska bajt hoz ránk, ha előttünk az úton át megy. Többször volt ilyen cicánk, de nem észleltük, hogy miattuk ért valamilyen, sors csapás bennünket.
Veszélyt csak önmagukra jelentettek, ha macskanász idején a kandúrok szívét elrabolta egy szépséges cica lány, gyakran élet halál harcot vívtak a kegyeiért, hogy a leg elszántabb lehessen a születendő utódok atyja. Előfordult, hogy a mi hős kandúrunk szerelemtől elkábultan, a holdfényes éjszakában kereste szíve hölgyét. Reggel sebesülten vánszorgott haza, nem volt szerencséje, ő lett a vesztes.
Nem hozott bajt senkire, csak a pénztárcánk bánta, mert állatorvoshoz kellett vinni az elfertőződött sebeit ellátni. Ha már úgyis altatták, megtörtént az ivartalanítás is, remélve, hogy így elmegy a kedve a családalapítástól. Nagyobbik baj az volt, ha a fekete cica haza sem ért, egy autó alá sétált, mert a szerelem vak ez így van a macskáknál is.
Valamikor régen a férjemmel sokszor kerékpároztunk a környéken, szívesebben ültem a nyeregre, mint busszal utazzak még a szagától is rosszul voltam. Kellemesebb volt száguldozni a jó levegőn. Dombokon felfelé toltuk a biciklit lefelé csak gurultunk, ha meredek volt az út, kissé fékezve.
Egyszer a városból mentünk hazafelé, az úton átszaladt előttem egy fekete macska kellett fékeznem, hogy el ne gázoljam, mivel mindig elszántan hangoztattam, hogy nem vagyok babonás, így tréfásan visszaszóltam a páromnak.
-Nem lesz szerencsém, átszaladt előttem a fekete macska!
Nem volt ideje válaszolni, a lejtő egyre meredekebb lett, nekünk balra kellett volna kanyarodni a vasút mellett. Láttam, hogy ilyen gyorsulás mellett nem lehet irányt változtatni, próbáltam a kontrával fékezni, de a pedál szabadon forgott hátrafelé, kéziféket nem szoktam használni, de a vészhelyzetben meghúztam, akkor amikor a vasúti síneken gurultam át. A kerékpár, mint egy magvadult ló ledobott magáról a sebességtől jó pár méterre repültem a jobb térdem az útba ágyazódott bazalt kő élévet találkozott, a bőrt szétvágta. Miután földet értem a rakoncátlan kerékpárom a hátamon landolt. Közben a férjem is odaért, akrobatikus mutatványomtól döbbenten nehezen tudott megszólalni,
-Nem a macskára kellett volna figyelned, hanem közlekedni! – akartam valahogyan megmagyarázni.
-Nem tudtam fékezni, valami elromlott a kéziféket húztam meg – nem tudtam meggyőzni.
-Pár hónapja kaptad az új kerékpárt, alig jártál vele nincs annak semmi baja, nem figyeltél!
Nem vitáztam vele, örültem, hogy a kerékpárra támaszkodva valahogyan haza bicegek.
Másnap reggel fogta a közlekedése eszközömet, hogy kipróbálja, bebizonyítsa az igazát, nemsokára jött vissza. Nekiállt szerelni kis idő múlva hozta be megmutatni a hibás alkatrészt eltört a fékdob.
Haragjának célpontja már nem én voltam és a fekete macska, hanem a gyártó, aki pocsék munkát végzett. Ő is örült, hogy ennyivel megúsztam, rosszabbul is végződhetett volna.
Más megközelítésben lehet, hogy szerencsét hozott a fekete macska ugyanis, nem jött vonat, nem volt a sorompó leeresztve, a bakter az őrház előtt nézelődött, nem ütöttem el. Szerencsém volt, hogy csak az egyik térdem sérült meg.

Azóta is szeretem ezeket a fényesszőrű, doromboló kedves szőrgombócokat.