A valóság és a semmi

A valóság és a semmi

A sok VALÓSÁG, mondjuk, az első, a második, a harmadik közt a SEMMINEK kell lennie, különben összeolvadva egy nagy lesz belőlük, miáltal mindjárt a kezdethez, az egy kiinduló, majd aztán elburjánzó Ősrobbanáshoz érünk. A MINDENSÉGHEZ sok semmi kellett, hogy elhatárolja részeit, ezáltal soknak érzékeltesse magát. Tehát nem kisebb a sze-repe a SEMMINEK, mint a VALÓNAK, mégis mindig a VALÓT kutatjuk, pedig a SEMMI is építőkockája agyalásunknak. És ha a jelenben ezt megtehetnénk, és kivonhatnánk a sok semmit, egy „darab” VALÓSÁGOT kapnánk elméletben. Visszaérkezhetnénk a kezdethez. De hát akkor vagy nem volt ősrobbanás, vagy folytában van?!
Értsd: itt van velünk, csak feldarabolva, és így vélhetjük, úgymond, Világnak is. Ezt elfogadva megszűnik vele a sorrendiség, egyszerre vagyunk időben, térben: Istenben.
A megismerés dolgaiban agyunk az A-tól B-ig való eljutás módszerével fegyelmez. Irányt ad mindennek és órákkal szeleteli a belénk idomított időt, holott a fentieken rágódva, higgyétek, semmi sem mozdult! (Mozdul, mozdulni fog…)
Elnézést kérek, ha rövidlátó eszmémet távcsőként használtam…

“A valóság és a semmi” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Miért létezik valami is, ahelyett, hogy ne létezne semmi?” Stephen Hawking kérdése az egyik kedvencem a zseniális tudóstól.
    Azt hiszem, erre még sokáig nem fogunk választ kapni!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!