A HÁZTARTÁSI MUNKÁKRÓL
Anyám mindenben tökéletes munkát végzett, sütés, főzés, takarítás, vasalás, varrás, befőzés, kenyérsütés és elvárta, hogy ezt mindet én is gyakoroljam. Az volt a véleménye, hogy ítélkezni én is csak akkor tudok, ha mindent jól tudok csinálni. Most, hogy én is segítségre szorulok, szánakozva nézem ügyetlenkedéseiket, jó pénzért támasztják a falat és ha otthon is így végzik a munkájukat, nem lehet egy szép háztartás.
A lakásban a köveket naponta kétszer felmostuk, azt én csináltam. Az ablaktisztítás vízzel történt, nem ráfújtunk valami tisztítószert és kész. A kimosott ruhát nem fellöktük a kötélre száradni, hanem a varrást kiegyenesítettük, a vállakat ráigazítottuk a vállfára. A portörlést ellenőrizte anyám, volt egy kis óránk az éjjeliszekrényen, aminek két oldalán kis fém csavart minta volt, ha ez poros maradt, anyám szerint nem volt rendesen törölgetve máshol se. Minden kedden én dagasztottam 3 kenyeret a sütéshez, a kalács is az én gondom volt. Szerencsére akkor még nem volt leveskocka, rendes zöldséggel főztük a húslevest, keményítő se volt, a tortákat főzött krémekkel készítettük. Most, hogy nézem a vetélkedőket a sütés főzésekről, csodálom egyrészt a pocsékolást az alapanyagokkal, mikor a végeredmény egy lila virág egy gyűszűnyi halon vagy húson, meg keményítős tortákat, ami nem is hasonlít az anyám tortáihoz. Míg tudtam, én is szívesen megcsináltam legalább ünnepekre a diótortát mokka krémmel, különösen Gábor unokám szerette, de pillanatok alatt elfogyott az egész tállal. A puncstortát anyám utánozhatatlan finomsággal készítette. Nagy szelet dobostortát Kolozsváron ettünk a cukrászdában, a krémben pici narancs íz is volt. A ma vásárolt szilvásgombócba majdnem beletört a fogam, keményítő lehet abban is. A pogácsák morzsásak, amit a boltban vagy cukrászdában veszünk, nem is hasonlítanak anyám krumplis pogácsáihoz, a kis mákos, diós kiflik tésztája is morzsás, nem puha, finom tészta. Persze, ilyet már nem is várnék a takarítónőktől, segítségektől, csak azt, hogy legalább ne nekem kelljen utánuk kisúrolni a kézmosót meg a WC-t, ha távoznak.
Anyám finom tortáit, nagynéném vadasát, nagyanyám paprikás csirkéjét, ami pár perce még az udvaron szaladgált, nem a bolti mélyhűtőben, egyik versenyző se tudná megcsinálni, de szerintem még a zsűri tagjai se. Az íze se hasonlítana a régiekre. Magdolna
Kedves Magdi!
Bizony, ma a gyorsaságon van a hangsúly, nem a minőségen. Amit a pazarlásról írtál azt már én is szóvá tettem. Biztos, hogy csak annyit adnék a vetélkedésben részt vevőknek, amennyi az adott étel elkészítéséhez szükséges, ha nem tudja abból kihozni, akkor kiesett.
Tetszéssel olvastam őszinte soraid.
Szeretettel: Rita 💐