Guruló szőlőszem

Guruló szőlőszem

A becehegyi bögrecsárda lugasán, hol almazöld, hol napfürdőző aranysárga fürtök vidámkodnak, ott lenn, az ultramarin víztükrön patyolat vitorlák cirkálnak hegyesen, majd aláhajolva a szélnek, lopva ívelnek a tajték felett. Amott a párában dombja Fonyódnak, vaksin hátrál Somogy síkja felé, várván a napáldozatot, mikoris a Zala-toroktól osonó fények ékkövekké fényezik a hátára kapaszkodó házakat, a Kriptavillát és a gyanútlan felhőket bökdöső kilátót.
Bátyám, Alpár, korsónyi hűs borral pislogja a káprázatot, mikoris kilépve a zsuppos présházból, az újonnan érkezőknek felpöké zsíros kalapját. A sötéthez idomult tekintete még tétova, de így is sikerül előre köszönnie…
Nagymama, veje és négy-öt éves unokája otthonosan veszik birtokba az öles asztal túlsó végét. Bort kérnek tisztán, míg a kislány köré kedvenc szörnyeit pakolják. A lilás rózsaszín egyszemű szája a krokodilé, míg, ha a másikkal ébrednék pizsamában, érném tetten magam a házam előtt (csak a húsleves illatú harangszó csalhatna haza).
Autó érkezik a kápolna felőli kátyús szurdokon. Légy fenekedik chipses zacskójukban, goromba darázs úszkál poharamban. A gyermek ráunva anyjának anyjára, mellém szegődve, a felettünk kacarászó szőlőfürtöt vizslatja, majd fellép a padra és kis tenyerébe vizionálja a duzzadtabbat.
Már-már birtokába is érzi, amikor:
-Nem szabad kicsinyem, majd a mama leveszi neked! – felpattan és kepesztve igaz, de a célratörő kis akarnok elől lekapja a mannát.
-Tessék, drágám! – és az ülésre mutat. Áldoza-tának a labdaccsal még golfozni sincs kedve a gödrös durva asztalon. Aztán halálpatájú szörnyei közt otthonra lel tekintete. Melléjük húzódik, megnyugszik…
-Ha ő dolgozhatott volna meg a falatért, nem taposná most apró, kis lábaival – mondom a páromnak, hogy ők is hallják.
-Hadd próbálja még egyszer, fogom, vigyázok rá! – morgom feléjük.
-Nem, nem lehet! Nincs megmosva!
Kiballagtam a dűlőig, ahová Alpár dörmögése és a kislány csivitelése, mellyel plüsseit jó modorra bírja, csak foszlányokban szlalomozik a tőkék között. Belebambulok a víz feletti kék kupolába, mely Boglárnál lu-bickol tova a füzesből, majd felettem terebélyülve nyugaton, a Kis-Balatonba vész. A Szépkilátó körötti nádasban vonat bújócskál, nem feledve az irányt Sümeg felé. Zakatolás odalenn, csörömpölés, csikorgás „idebenn”.
A klímaváltozás miatt ég fél Törökország, Indokínában ár pusztít, itthon kisebb-ségbe szorul a magyar, a médiában fiúból lányt, a lányból fiút csinálnak. Migránsok határainknál, iszlám templomainknál. De mi is ez ahhoz képest, ami itt esik Alpárnál az edericsi szőlőhegyen!