HONNAN TETSZIK TUDNI?

HONNAN TETSZIK TUDNI?

1959-ben már volt mosógép, olyan, amibe a meleg vizet bele kellett tölteni, a leengedett vizet pedig mosás után vödörbe engedve kiöntögetni. A parányi fürdőszobában elfért nagy nehezen, de ez is jobb volt annál kis gyerek, pelenkák mellett, mintha csak kézzel tudtam volna mindent kimosni. A mostani pelenkanadrágokat, amiket el lehet dobni, még ki se találták. Centrifugát is csak ezután, de addig mindent ki is kellett facsarni természetesen a teregetés előtt. Hasmenéses időben a napi 70 pelenka csavargatása bizony nem volt egy szórakozás. Ment is egy darabig, de aztán egyre nehezebben. Éjjel már annyira fájt a csuklóm, hogy a paplant se tudtam magamra húzni vele. Erről már beszámoltam a Lengyelbunda sorsa című pár sorban, hogy gipszsín, majd műtét lett a vége, és talán úgy is fogalmazhatnám, hogy orvosi munkám befejezése, legalábbis a kórházban. Hol kellett olyan orvos, aki hónapokig nem tudja használni a kezét? Hát olyan helyen, ahol erre nem volt feltétlenül szükség. Aztán a fizikoterápiás kezelést kapó betegek közt találkoztam sok ilyen fiatal asszonnyal. Sírdogálva panaszolták, hogy alig tudják ellátni az otthoni munkákat a csukójuk fájdalmától.
Mennyi idős a baba? – kérdeztem.
Honnan tetszik tudni, hogy kis gyerek van? – kérdezték csodálkozva.
Hát onnan tudtam, hogy ezt én is végig csináltam magam is. Legalább ennyi haszon volt a saját fájdalmaimból, hogy időben segíteni tudtam ezeken a kismamákon. Igaz, hogy volt, aki azt kérte a rendelésen, adjak neki pénzt az ilyen mosógépre meg centrifugára, de ezt sajnos, nem tehettem. Volt olyan év, hogy nekem is el kellett adnom a télikabátomat orvos koromban, hogy jegyes tejet meg kenyeret tudjak venni a gyerekeimnek.

“HONNAN TETSZIK TUDNI?” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita és Magdi! Köszönöm, hogy olvastátok e nehéz idők emlékét. Jó látni, hogy unokám már könnyebben boldogulnak mindennel. Magdolna

  2. Kedves Magdolna!

    Nehéz idők voltak, mikor falun, kutról hordtuk a vízet, mosófazékban forraltuk, teknőben mostuk a baba ruhait kötélen száritottuk, bármilyen nehéz volt, meg kellett tenni. Szenvedtünk a csuklónkkal, a kezünkön a sok mosástól elvékonyodott bőr sérüléseitől. Szerencsére, hála s technikának, unokámmal, már sokkal könnyebb volt (1996 ban) eldobható pelenka, automata mosógép segített.
    Szeretettel, Magdi

  3. Kedves Magdi!

    Az én első gyermekem 1966-ban született, a második pedig 1970-ben. Ekkor még nem volt mosógépem. Az első születésekor még gáztűzhelyem sem. A harmadik gyermekemmel, aki 1977-ben született már a lakótelepen éltünk. Egy csoda volt, hogy van hideg-meleg víz, gázkonvektoros fűtés, mosógép és centrifúga. A telefonra még két évtizedet kellett várnom. Okosom most sincs, de mobilom igen. Nagy segítség, hogy bármikor elérhető vagyok. A számítógép is jó a kapcsolattartásra és az írásra, olvasásra egyaránt. Természetesen egyik gyerekemnél se volt még – legalábbis nekem nem – eldobható pelenkám.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!