Varga Katalin:A sors akarta igy

Varga Katalin: A sors akarta igy

Ma is jõttek értem a mentõsõk.
Állapot -fenntartó fizikós kezelésre visznek hetente a kórházba.
Ma egy ismeretlen sofõrrel jõtt az ápoló.
Gyors benutatkozás:Kata,Zsolti.
Huuha te aztán jóképū vagy-gondolom.
Kézfogásnál,mintha áramūtés érne.
Úgy érzem,nekūnk még kõzūnk lesz egymáshoz.
A visszapillantó tūkõrben Zsolti is engem néz mosolyogva.
A kõvetjezõ héten a díszpécser megkérdezi;jõhet-e ezentúl Zsolti értem ha szolgálatban lesz?.
Zavartan mondok igent.
Aztan rendszeresen találkozunk.
Eddig Budapesten lakott.
Van egy kapcsolata. De a barátnõje Ausztriában lesz házvezetõnõ.
Nem jõn haza,igy vége a kapcsolatnak..
De a mienk csak most kezdõdik
Szerelem ezerrel..
Édesanyám is megkedveli õt.
Fél év után már az õsszekõltõzést tervezzūk.
De Édesanyám kõzli velem:Amig õ él,ide egy férfi sem jõhet.
Nagy viták,kõnnyek.
Telefon Zsoltinak,ne jõjjõn.
Akkor azt hittem,a szivem szakad meg.
Jogos volt részérõl a felháborodás
Évek telnek el.Nem tudom õt elfelejteni.
Édesanyám meghal,egyedūl vagyok.
Aztán négy éve találkozunk a kórház laborjában
Meglepódés,zavartság.
Beszélgetūnk.
Elmondom,mi volt az ok,amiért nem jõhetett.
Õ újra õsszejõtt a régi barátnõjével.
De most vége.Talált mást hūtlenūl.
Két hónap találkozás után,Zsolti kérdésére egyértelmū a válaszom.
Jõjjõn,folytassuk egyūtt.
Azóta õsszeházasodtunk.
Vidéki hazba køltõztūnk
Harmónikus kapcsolatban élūnk.
Õ a lelkitátsam is
A sors akarta igy.
Szimbiózusban élūnk a két cicával Dévaval egyūtt.
Nem cserélnék senkivel sem