Károly költözik Pestre

Károly költözik Pestre

Jóska és Károly jó testvérek voltak. Szeretetben nőttek fel. Az apjuk megtanította őket az életre, egymás iránti tiszteletre. Testvériségre. Jóska tizennégy volt, Károly pedig tizennyolc. Jóska most fejezte be az elemit, Károly pedig mérnöki egyetemre készült. Az apja kicsit könyörtelen volt. Az életéről volt szó. Ha mennie kell – akkor mennie kell. Jóska és Károly mindig együtt voltak. Mindennap. Most azonban már csak hétvégenként fogja látni Jóska Károlyt. Most péntek volt, vasárnap este pedig kollégiumba kellett menni Károlynak Pestre Szegedről. Augusztus vége volt. Szombaton még egy utolsót fociztak kettesben. Ezt a szombatot életük végéig nem felejtik el. Jól érezték magukat. Aztán vasárnap készülődött Károly. Apja felvilágosította, hogy vigyázzon magára Pesten, mert ott résen kell lennie az embernek. Ha valamit például letesz a kezéből egy kőtömbre s visszafordul, annak már hűlt helyét találja. Mária szendvicseket készített neki. Károly majdnem elsírta magát. Jóska azt mondta neki:
– Majd anyuval felmegyünk hozzád!
– Jó.
– Hiányozni fogsz. – mondta Jóska.
– Te is nekem.
S átkarolták egymást. Egy gombfoci csapatot Jóska átnyújtott Károlynak.
– Erről majd emlékezel rám.
– Köszi.
Aztán esteledett. A busz nem váratott magára. Mikor Károly búcsúzott a családtól, Jóskának könnyek jelentek meg a szemein. Feri az apa is elérzékenyült.
– Vigyázz magadra, fiam!
– Vigyázok. Majd este írok.
– Jól van.
Mária is puszit adott a bal arcára, aztán végképp elment Károly táskával a hátán. Amikor este felérkezett, szülei kicsit idegesek voltak.
– Biztos megállja ez a helyét Pesten? – kérdezte Mária.
– Biztos. Az én fiam, ismerem. – mondta az apa.
Jóska netezett. Alig várta, hogy skype-on elérhető legyen a bátyja. Este hétkor meg is jelent ott. Jóska azonnal üdvözölte:
– Szia!
– Szia! – köszönt vissza Károly. De most nem érek rá. Le kell pakolnom. Később beszélgessünk!
– Oké. – örült Jóska hogy már ennyit is beszélgethettek.
Aztán egy időre abbahagyták.
– Károly felérkezett Pestre! – mondta Jóska a szüleinek.
Azok örültek. Ők is levelezni akartak vele. Máriának volt egy netje. Feri nem szerette az ilyesmit. Ő tájékozódni a lapokból szeretett meg néha a rádión.
Miután Károly „megszokta” a kollégium szobáját a levelezésre figyelt.
– Minden rendben van, anya! – mondta Károly.
Közben Jóskával is levelezett. Károly nagyon örült öccsének. A skype-on mindkét fél mondandóját látta Károly. Mindjárt jobb hangulatba jött. Majd búcsúznia kellett. Megismerkedett a kollégium többi diáktagjával.
Jóska nyugodt lélekkel feküdt le. De nézegette bátyja fényképét. Majd olvasmánya közepébe rakta s elmondott egy imát… Nyugodt lélekkel aludt el.

Szólj hozzá!