SELEJTEZÉS

SELEJTEZÉS

Kinek jutna eszébe kidobni egy Monet festményt, csak azért, mert régi? Vagy mondjuk Capa második világháborúban készült fotóját,” A katona halálát”, csak azért, mert több, mint 50 éves. Még akkor is, ha egyesek vitatják, hogy ott és akkor készült.
Bár elhatároztam, mikor a gyerekeim Debrecenbe kerültek, hogy kihasználom az alkalmat, eljárok majd velük színházba, rég látott előadások emlékére. Második alkalommal valahogy nem azt láttam, amire vágytam. A” Három a kislány” előadásán tornacipőben szökdöstek a lánykák a színpadon. Sebaj, gondoltam, egy pesti utunk alkalmával Ibsen Nóráját akartuk látni az egyik színházban. Az itt is kiderült, hogy nem a jelmezek a fontosok, de arra nem gondoltam, hogy az egyik főszereplő alsónadrágban fog hemperegni a színpad padlózatán. Modern rendezés. A kis gimnazista korunkban látott darabokban, amelyeket számunkra a tanáraink válogattak, dekoratív szereplőket láttunk, finom ruhákban, szép frizurákkal, ez is hozzátett egy élményt a darab tartalmához. Igaz, szívesen jutottunk hozzá a jobb egyes páholyba szóló jegyekhez is, onnan jól láthattuk a zenekari árokban játszó katona ruhás fiatal zenészeket. Az akkor divatos, diákbarátnők rajzait, írásait tartalmazó emlékkönyvemben maradt is egy kedves kis rajz, neve: A kis dobos.
Egy alkalommal a készülő könyvemhez kerestem régi emlékeket, fényképeket az egykori előadások szereplőiről. A „Mária főhadnagyban” Fogarassy Mária volt a főszereplő az 1940-es években. Igazán szép jelenség volt, róla szerettem volna szerezni egy képet. Felhívtam a Csokonai színház titkárságát, ahol kicsit értetlenül fogadta a kérésemet egy fiatal hölgy. Közölte, hogy az archívumban nem őriznek meg 50 évesnél régebbi dokumentumokat. Nem tudom, aprító géppel semmisítik-e meg az igazgatóság javaslatára, vagy csak úgy egyszerűen ki kell dobni a kukába. Nekünk nincsenek bőven olyan világszerte ismert híres festményeink vagy fotóink. De bízom benne, hogy valamelyik betonpalotában tervezett valaki egy kamrácskát, ahol elfér egy-egy fénykép a következő 50 év színházi előadásainak a szereplőiről.
Most, évek múltán rákerestem a Fogarassy Máriáról írt sorokra. Szerencsére több színházban is játszott, ahol fontosnak tűnt, hogy megőrizzenek meg nem ismételhető, régi képeket.

“SELEJTEZÉS” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Magdi! Mindkét nagyapámat csak fényképről ismerem én is, nem várták meg, hogy megszülessek. Kár. De mindkét nagymamám nagyon rendes asszony volt. Ha beteg vagyok, még mindig gondolok az anyai nagymamám talp-masszírozásaira. Magdi

  2. Kedves Magdolna!

    Egyet értek veled, Nem lenne szabad a múltat minden áron eltörölni, a targyak megsemmísítése felesleges, hiszen a jóra emlékeztető dolgokat azért őrizzük meg mert kedvesek, a rosszat azért, hogy meg mutassak az utókornak a sok gonoszságot amit elkövettek az emberiség ellen.
    Én féltve őrzök régi “kincseket” a nagyapám( 18790- ben született, nem ismerhettem, fél éves voltam mikor meghalt) fényképét, képeslapot, amin rajt van a kézírása.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi💐🌷

  3. Kedves József! Köszönöm megértésed. Én nem felejteném el a Don kanyarban megfagyott katonákat sem. Meg az évfolyamtársaim fogságban töltött éveit sem. De annak is örülnék, ha nem felejtenénk el olyan dolgokat sem, hogy a debreceni orvosi kollégium neve mi volt eredetileg? Ki tudja, mi vár még ránk is a jövőben? Én már átéltem egy világháborút, nem vágyom másikra. Magdolna

  4. Nagyszerű írás. Vannak dolgok, amiket nem szabadna selejtezni. Lehet, egyesek megköveznek ezért, de én a rendszerváltást követő szobordöntögetéssel sem értettem egyet. Eseményekben gazdag történelemmel büszkélkedhetünk. Igaz, nem minden mozzanata volt oly dicsőséges, de mégiscsak része történelmünknek. Nagyszerű művészek – színészektől az írókon, költőkön át a szobrászokig – gazdagítják kicsiny hazánk kultúráját. Ledönteni, kidobni egy alkotást csak azért, mert régi, vagy mert nem illeszkedik az aktuális politikai ideológiába? Ha kidobjuk, akkor tán meg sem történt? Dobjuk ki Tolsztojt, mert orosz, vagy Radnótit, mert zsidó volt? Úgy vélem, minden kornak alkotásait, legyen az egy színházi fotó, vagy egy szobor, meg kellene őrizni az utókornak. Honnan tudhatnánk, min ment keresztül egy zsidó ember a nácik miatt, ha nem olvashatnánk Radnótit? Igen, szükség lenne olyan kis kamrácskáktra, vagy legalább egy szerverre, ahol azok a fotók legalább digitalizálva megmaradnak.

  5. Kedves Magdolna!
    Én is nagyon nehezen selejtezek. A múlt velem él a jelenben és örökül szereteném adni az unokáimnak. Az 1970-es évek budapesti színházi élménye és a 90 években átélt modernizált darabok egy ideig nem vonzottak a színházba. Hála Isten évek óta a Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Szinházban nagyon jó előadásokat látunk. Remélem ők nem selejtezik ki az évadok müsaraiban szereplő színészek fotóit. Nagy kár lenne értük!!!.Szeretettel olvastalak! Karola.

  6. Kedves Rita és Erzsébet! Örülök, hogy egyet értünk, most, hogy próbálok utána nézni régi fontos dolgoknak, naponta találkozom ilyen “feledhető” dolgokkal. Magdolna

  7. A felvetett témával kapcsolatban teljes mértékben egyetértek. Örülök, hogy valaki megfogalmazta.

  8. Kedves Magdi!

    “A múltat végképp eltörölni” talán ismerős ez a szöveg. Nem kellenek emlékek, haza és szeretet. Úgy látszik, hogy nem sikerült mégse, mert az embernek kell a múltja, különben gyökértelen. A múltammal és az emlékeimmel együtt vagyok az, akivé lettem.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!