Félelmek

Meglepő tapasztalatot szereztem ma. Egy régi kedves filmemben hangzik el a mondat: „Félek, de nem hagyom, hogy a félelmem legyűrjön!”. És azt szoktam mondani, hogy három dologtól félek igazán: a pókoktól, a tűtől és a fogászati kezeléstől. Nos, a tűfóbiámról annyit, hogy többé-kevésbé már rendszeres véradónak mondhatom magam, és a pókok esetében is csak a „túlméreteseknél” sikítok megmentésért… És a túlméretesbe a kaszáspókok és az annál kisebbek nem tartoznak bele… Maradt a fogászati kezelés. Igen, ma időpontom volt a fogorvoshoz…

Azt hiszem nyerő, hogy nem most volt rajtam a 24 órás vérnyomásmérő, mert a háziorvosom tuti kibukott volna a látott értékeken, már úgy 2 órával a kezelés beütemezett időpontja előtt. Ami amúgy az előzmények ismeretében nem olyan csoda… Nagyjából 8 évesen kaptam kivehető, éjszakai fogszabályzót, mert a fogaim csálék voltak. Nem igazán segített, így jött az állandó, a fogaimra ragasztott fogszabályzó 11 éves koromban, de ehhez néhány fogamat ki is kellett húzni, mert „kicsi a szájívem és nagyok a fogaim”, és nem lesz majd a bölcsességfogaimnak helyük. Ez a fogszabályzó majdnem 3 évet töltött a számban a fogaimon. Nem élveztem. Rémálom volt kipucolni alóla bármit, és nekem persze a mákos ételek a kedvenceim… Aztán mikor lekerült, kiderült az is, hogy egymásra húzta a fogaimat, mert túlságosan sokáig volt fent. De legalább megszabadultam a témától, gondoltam én. Aztán 17 évesen kidugta a csücskét az egyik bölcsességfogam, és a fogorvos egyből gyanúsnak találta. Szájsebészet, röntgen, a bölcsességfogaknak túl sok helye lett, és negyvenöt fokos szögben dőltek előre… Egy órás ambuláns műtéttel műtötték ki a már félig kibújt fogat. A többit kicsit rövidebb idő alatt összességében, de három részletben. Aztán kilyukadt egy fogam, az SZTK-ban jól elrontották a tömést, mert alatta szuvasodott tovább. Az esküvőm előtt négy hónappal durrant be újra, de akkor már gyökérkezelni kellett. Na, azóta sem voltam fogorvosnál… Úgy 14 éve… És ilyen előzmények után kellett a „kedvenc” gyökérkezelt fogammal ma orvoshoz mennem, mert kitört a tömésből egy jó nagy darab…

A letört fog megmaradt része vágta a nyelvemet, kénytelen voltam fogászatra menni. És egy tündéri doktornőhöz sikerült bejutnom, aki végtelen türelemmel fordult az én fóbiám felé és végtelen szakértelemmel az igencsak romos fogam fölé. Merthogy a második tömés, a gyökérkezelés után sem sikerült, és szép lassan szuvasodott a fog tovább. Az első 15 percben úgy szorítottam a szék karfáját, hogy már zsibbadni kezdett a kezem. De aztán hogy a doktornő és az asszisztensnő végig magyarázták, mit csinálnak, lassan megnyugodtam. És felfedeztem, hogy a nyálszívó sem olyan félelmetes, mint amire emlékeztem – igaz, most nem csak beakasztották a számba, hanem az asszisztensnő végig tartotta és oda irányította ahová kell. És felfedeztem azt is, hogy a fúró hangja sem olyan vészes, sőt, néha egy kétségbeesett macska nyivákolásához hasonlít, aki segítséget kér és vár… Furcsa felfedezés volt, de tényleg így hallottam. És ez segített abban, hogy ellazuljak és elengedjem a félelmemet. Most úgy érzem, hogy ez a félelem halványodott, még h el nem is tűnt. De ahogy múlik a zsibbadás, a fogam sem fáj, nincs lüktetés, nincs kellemetlen érzés… És most úgy érzem megszabadultam valamitől.

Már csak attól félek, hogy vissza ne jöjjön a félelem! Hm… Vagy ez így paradoxon lenne?

“Félelmek” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Nagyon szórakoztatóan, humorosan írod le mindazon kellemetlenségeket, amiken korábban átmentél. A három félelmed közül kettővel én is megküzdöttem. A póktól a mai napig iszonyodom, a fogorvostól is rettegtem, de mára ez már elmúlt, a tűtől sosem féltem.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. kedves Kata, nekem is volt fogszabályzóm gyerekkoromban, de akkoriban még nem volt ez a modern ragasztott drót, meg a legújabb csupa átlátszó… Viszont idén márciusban volt 24 órás vérnyomásmérő készülék rajtam. A kardiológus rakta rám. Hát mit mondjak… Idegesítő volt, különösen éjszaka, alig vártam, hogy leszedjék rólam. A fogorvosra meg rá sem szeretek gondolni, pedig arany keze van.
    Fgy

Szólj hozzá!