A 666-os szoba

Fodor Gyöngyi – A 666-os szoba

Jason megállt egy motel előtt. Kifogyott az üzemenyag, és a legközelebbi benzínkút ötven km-re volt. Úgy döntött, hogy a motelban tölti az éjszakát, és másnap reggel majd kér annyi benzint a tulajdonostól, hogy eljusson a kútig. Mindenesetre most pihenni akart, hosszú út állt mögötte, és még előtte is.
Odament a pulthoz, és egy hatvan év körüli férfit látott egy széken ülni.
– Elnézést, szobát szeretnék bérelni, Mr …
– Ryan Simson vagyok, de szólíts csak egyszerűen Ryannek – mondta a férfi.
– Ok, Ryan… szeretnék egy szobát bérelni.
A férfi felállt, és intett Jasonnek, hogy kövesse.
– Mi a neved? – kérdezte, miközben átadta kulcsot.
– A nevem Jason Case – s az ajtót bámulta, melyre a 666-os szám volt felfestve. Kérdőn nézett Ryanre.
– Ez az egyetlen szabad szoba, a többi foglalt.Ó.. és mielőtt elmegyek, szeretném elmondani neked, hogy ne nyúlj semmihez – azzal elment.

Jason nehezen tudott elaludni. Nem tudott nem gondolni a férfi szavaira. “ne nyúlj semmihez”. Mit akart ezzel mondani, ne nyúljon a szekrényekhez, vagy ami bennük van esetleg? A kiváncsiság egyre inkább eluralkodott rajta, és egy gors mozdulattal megérintett egy polcot, de nem történt semmi. Ryan biztosan csak próbált társalogni, vagy rá akart ijeszteni.

Másnap reggel Jason odament a pulthoz, hogy fizessen, és kérjen egy kis benzint, de nem volt ott. Az egész motelt átkutatta, de nem volt ott senki, bekopogtatott néhány szobába is, de zárva voltak, senki sem válaszolt. Végül úgy döntött, elmegy reggelizni, talán majd később jön Ryan, de később sem jelent meg. Még délben sem. Ekkor igazán aggódni kezdett. Mi van, ha történt valami? Megpróbált elmenekülni, de az út helyett egy legalább nyolc méter magas fal vette körül a motelt. Visszament a szobájába, és kétségbeesésében sírva fakadt.

Hirtelen felébredt. Az egész egy rossz álom volt, gondolta, s rápillantott az órára. Hajnali hármat mutatott. Bement a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát, közben belenézett a tükörbe. Mi történt velem, nézte a tükörképét, furcsának látta önmagát.
– Mit csinálsz, Jason? – hallotta a háta mögül. Megfordult. Ott volt az az ember, Ryan, akit este látott a pultnál, és aki elkísérte ide a szobához. Mosolygott.
– Mi az? – kérdezte tőle, de a férfi tovább mosolygott.
– Mondtam neked, hogy ne nyúlj semmihez, igaz? Nem fogadtad meg a tanácsomat, most kénytelen leszel örökre itt maradni.
E szavakra Jason kiszaladt a fürdőszobából, de hallotta, hogy a férfi hangosan nevet. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de be volt zárva.
– Hiába próbálsz megszökni, kedvesem, úgyis elkaplak! – azzal odaugrott Jasonhoz, mindkét karjával szorosan átölelte, és hosszú hegyes fogait a nyakába mélyesztette. Vad sikoly hangja járta be a szobát, de még az egész motelt is.

–––––––––––––––––––––––––––––

Eric leállt a motel előtt, eltévesztette a lejárót, de már túl késő volt, gondolta, itt megalszik, s majd másnap reggel folytatja az utat.
A pult mögött egy harminc év körüli férfit látott egy széken ülni.
– Szobát szeretnék bérelni. – A férfi felállt, és azt mondta:
– Persze, egyébként a nevem Jason Case, de szólítson Jasonnek, egyszerűen, röviden. Na, jöjjön, megmutatom a szobáját!
Eric követte Jasont, aki a 666- os ajtóhoz vezette.
– Már csak ez a szoba maradt – mondta Jason, miközben titokzatos vigyorral az arcán kinyitotta a szobaajtót.

.