Öltözünk

Mindig azt gondoltam, hogy nyáron könnyű csinosnak lenni, hiszen alig kell hozzá néhány ruhadarab, míg ugye a többi évszakban sok minden szükséges az összhanghoz, az elegáns megjelenéshez.

Ráadásul a nyár színei változatosak, mutatósak. Manapság pedig különösen is sok helyen lehet egy-egy jó cucchoz hozzájutni, akár fillérekért is. A kiárusítások alkalmával divatos holmikat fele, negyede áron tudunk vásárolni.

Igazából a lábbeli az, ami a nyári öltözködést megdrágítja, mert ott a jó minőséget meg kell fizetni.

Hetente legalább egy alkalommal utazom valahová. No, nem valami távoli tájra, csupán a fővárosba. Hol itt várok a villamosra, hol ott a buszra, van időm nézelődni, ráadásul a járműveken is lehetőségem van erre.

Lehet, hogy nem általános, talán csak helyi jellegű, de azt tapasztaltam, hogy a hölgyek adnak magukra és többségük ízlésesen öltözködik még a rekkenő hőségben is. Annak idején azt hallottam, hogy nem illik a mintáshoz a mintás és fontos a színek közötti összhang is. A korosztályom többnyire e szerint öltözködik. Egyszínű szoknya/nadrág, mintás felső, vagy fordítva. Időnként meg is csodálok egy-egy hölgyet, mert annyira rendben van rajta minden, ráadásul a kiegészítők is, hogy jó rá nézni. Hol van már az az idő, amikor egy idős hölgy feketében vagy szürkében járt? Legtöbbjük kellemes pasztell szint ölt magára, melyekben azért fellelhetők az élénkebb színek is, melyek harmonikusan illeszkednek az együttesbe.

Mivel nyáron nem viselünk harisnyát, zoknit, így a láb is látszik, és az is árulkodó tud lenni.

Természetesen a fiatalok már a koruknál fogva is szépek, amit sokszor elrontanak a tetoválással és olyan öltözettel, ami nem nyárra való.

A férfiakról kicsit más a véleményem. Már ötven körül is a legtöbbnek úgynevezett sörhasa van és ha arra felvesz egy bő, térdig érő színes gatyát, egy ugyancsak színes pólóval, a lábára strandpapucsot, vagy szandált zoknival, hát, azt már nem igazán tudom jó megjelenésűnek minősíteni. Természetesen azért akad köztük átlagosan öltözködők is.

No, persze nem csak a férfiak lehetnek túlsúlyosak, csak valahogy a hölgyek azt is igyekeznek elfogadhatóbbá tenni, mondjuk egy kellemes színű, lenge, hosszabb ruhával, szoknyával, dekoratív felsővel, sminkkel, frizurával, csinos lábbelivel. Nos, erre mondhatják a férfiak, hogy hiúság asszony a neved, de szerintem nem erről van szó. A megjelenésünkkel másokat is megtisztelünk, nem csak magunkról állítunk ki bizonyítványt. Ehhez pedig nem kell sok. Ha egy férfin van egy tiszta, vasalt ing, egy vászon/farmer nadrág, az öltözetéhez illő lábbeli, ha nincs a nyakába lenőve a haja, az nem zsíros és ápolatlan, ha frissen borotvált, akkor női szemmel vonzó tud lenni.

Igen, ma is azt vallom, hogy nyáron könnyű csinosnak lenni, de ilyenkor is szükség van a jó ízlésre.

“Öltözünk” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Edit!

    Köszönöm, hogy elolvastad a kis szösszenetem. Azért szerintem a hölgyek még adnak magukra, ami lássuk be nyáron nem olyan nagyon nehéz, elég egy-egy jól kiválasztott holmi és mindjárt jó a megjelenés. Ma is láttam egy olyan ötven-hatvan körüli hölgyet, akin egy halványlila közel bokáig érő, nyakból húzott – így szépen leomló – derékban az anyagából megkötős ruha volt. Olyan elegáns volt benne, hogy még a buszvezető is megjegyezte, mikor a hölgy leszállt, hogy mennyire csinos. Egyébként nekem is ez volt a véleményem róla. A fiatal lányokon is látok időnként kimondottan szép és ízléses ruhát, bár többüknek jól áll a sort is csinos felsővel is. Aztán persze van a másik véglet is.

    Szeretettel: Rita🌼

  2. Kedves Rita! Jó a meglátás és ezt egyszóval jellemezném – elegancia- ez persze együtt járt az udvariassággal a figyelmességgel és a tisztelettel. Sajnos ma már mindenek híján vagyunk! Ez mindenen ott hagyja a nyomát, azért ilyen a világ, amilyen. Szeretettel Edit

  3. Kedves Éva!

    Amíg szépek voltak a lábaim nagyon szerettem szoknyában, ruhában járni, mióta már nem azok, nyaranta inkább hosszabb szoknyát viselek, amibe nem fülled be a hátsó felem, miközben takar. Talán úgy hatvan éves koromig a lábbeli nekem a körömcipő volt és soha még csak véletlenül se vettem fel a mintáshoz mintásat. Édesanyám varrónőnek tanult és akkortájt az ízlés is “tantárgy” volt, így nem kellett gazdagnak lennük ahhoz, hogy szép ruhákat viselhessek. Még a menyasszonyi ruhámat is ő készítette. Én már egy nadrágos nemzedék vagyok, kényelmes, de nyáron sokkal lengébb és kellemesebb a szoknya, vagy a ruha – arról nem beszélve, hogy csinosabb is – ettől függetlenül azért van vékony anyagból nadrágom is, amit olyan ruhangálósnak tartok – vásárlás, temetőben ültetés, locsolás, stb.- de ha megyek valahová, akkor igyekszem “rendesen” kinézni.

    Szeretettel: Rita🌼

  4. Kedves Gyöngyi!

    Tudod, az a szomorú, hogy ezt egyáltalán ki kell írni, mert ennyi jó ízlés sincs némelyekben. Még jó, hogy nem meztelenül mászkálnak.

    Szeretettel: Rita🌼

  5. Kedves Magdi!

    Igen, egyetértek a soraiddal. Nyilván azért van, mert a gyermekkor meghatározó, de nekem ez tetszett. Megtiszteltük az ünnepet egy másfajta öltözettel. Nem jártunk vasárnap ugyanabban, amiben hétköznap. Színházba nem azt öltöttük magunkra, amit egy kirándulásra és még sorolhatnám. Külön jó volt, hogy az iskolában kötelező volt az egyenruha. Az elegáns mindig elegáns marad, akkor is, ha egyeseknek nincs, vagy nem is volt soha jó ízlésük.

    Szeretettel: Rita🌼

  6. Ha visszamegyek korban – csak addig, amennyit a saját időmből ismerek – ez alatt is mennyi változás történt! A hatvanas években a fiúknak kötelező volt a nyakkendő a szórakozóhelyen, kiírták, “belépés nyakkendőben!”. De lánykoromban a hetvenes évek vége felé bálba nem mentünk farmerba, csak diszkóba. Emlékszem a kollégiumunkban volt egy orosz hölgy. Akkor még szovjet… Ő nagyon tudott öltözködni -sosem láttam smink, ékszer, bizsu, vagy arany nélkül – és mindig azt mondta valahányszor hazalátogatott, hogy a világon ők tudnak a legnőiesebben öltözködni. Nálam nadrág, póló ennyi volt a választék, kimondottam rühelltem a szoknyát, ruhát, de a suliban pl. ünnepekkor nem lehetett az irodalmi színpados lányoknak csak fekete szoknyában lenni, hát nekem az maga volt a kín. Most volt nálunk egy rendezvény és egy hölgy a maga közel 100 kilójával bikinit viselt. Hááát, abba a kategóriába tartozott, amit nem lehetett nem észrevenni. Én ezt is furcsállom, azt meg végkép, ha valaki boltba, bárhová bemegy így. Jó volt olvasni a többiek hozzászólását, és Rita az írásod! Örülök, hogy itt jártam! Szeretettel: Éva

  7. Kedves Rita!

    Hát nem volt divat a slamposság, még az akkori menő srácok is adtak magukra, és normálisan néztek ki, akármilyen vagányak is voltak. Hosszú hajat, koptatott farmert viseltek a fiúk, de nem voltak trehányak, szakadtak és ápolatlanok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  8. kedves Rita, igen, a mi korosztályunk még összeválogatja a színeket, én is… táska-cipő, sál-sapka, vagy legalább harmonizáljanak egymással. De manapság már abszolut nem törődnek ezzel, mindent felvesznek mindennel, ahogy éppen előhúzzák a szekrényből, vagy amilyen van, ha rózsás a szoknya, ahhoz akár tigrismintás, leopármintás táskát, cipőt, nem törődnek vele. Itt nálunk, a városban, és több más tengerparti városban meg nyáridényben bikiniben, fürdőruhában, fürdőgatyában flangálnak, strandpapcsban, nem csak a parton, vízközelben, de akár a postán is sorbaállnak egy szál bikiniben, vagy a boltban, gyógyszertárban. Persze nem a helyi lakosok, hanem a nyaralók, és kishíján megverték a boltost, mert kiküldte őket. Még a hajukból is csöpögött a víz, vagy ragacsosak a naptejtől, a lábuk bokáig homokos mert mág azt se pucolják le. Már több helyre ki van függesztve az üzletek ajtajára, hogy bikiniben, alsónadrágban tilos bemenni. Vannak ilyen olyan strandkendők nőknek, tegye magára, vagy a férfiak egy pólot, inget… Van olyan város, pl. Sorrento, ahol már azért is büntetnek, ha az utcán így járkálnak. A saját országában, városában sem megy el a boltba bikiniben. De eltértem a tárgytól.. Egyébként sokan azt gondolják, hogy Olaszországban biztosan elegánsak a nők, hiszen Milano a nagy divatházak hazája, és hát ugye … Vannak csinos nők, vagy inkább azt mondanám, hogy akadnak, de nem ez a jellemző. Némelyek magukra aggatnak minden csicsamicsa dolgot, beillenének a sok csillogo lógó bizsuval egy karácsonyfának is.. De szerintem a magyar nők még mindig csinosabban Magyarországon, jobban adnak magukra. Délebbre meg aztán, Nápoly és környéke például, na ott meg semmin sem szabad csodálkozni..
    szeretettel Fgy

  9. Kedves Rita!

    A mi fiatal korunkban, az öltözködésnek szigorú szabalyai voltak, mint írod, a szineknek összhangban kellett lenni, és mindig az alkalomhoz illett öltözni, ma már más lett a szokás, de a jól ápoltság fontos lenne.
    Tetszéssel olvastam írásodat.
    Magdi💐🌷

Szólj hozzá!