A csodálatos mosoly

A csodálatos mosoly

A tanulmányi osztályon elfelejtették megmondani, hogy a központi gyakornoki állás azt jelenti, hogy a megpályázott munkahelyen kívül bármikor, bárhova küldhetnek dolgozni. Engem a kórházi munka közben Tiszalúc neve fenyegetett, hogy közben mi történik a családommal, két gyerekemmel, az senkit se érdekelt. Két dologtól féltem akkoriban, az állandó katonai behívás lehetőségétől és a börtön élettől. Mert aki 3 hónapig nem dolgozott, az munkakerülőnek számíthatott és azért börtön járt. A szülési szabadság 3 hónap volt, akár tudtál ülni, járni utána, akár nem, táppénzre se vettek, mert akkor azt hihették, hogy pénzért tartanak táppénzen. Hát ezektől való félelemben meg kellett oldani mindent, ahogy tudtuk, lakásunk sem lévén az igazgatói rendelkezés alapján látogató se jöhetett be a vendégszobába, ahol laktunk, illetve inkább úgy mondanám, tartózkodtunk. Szóval a gyerekeimet nem volt könnyű ellátni valamilyen szinten, bölcsőde se volt a közelben, de nem is nagyon számíthattunk volna rá, mert ott a Dolgozók gyerekei voltak előnyben, az pedig nem az értelmiségit jelentette, hanem főleg a fizikai dolgozót, mint a kohászati művek udvarosa, aki sepregetett. A kórházi munkával ügyelet is járt, előnyünk abban volt, hogy a vendégszobában lakás lehetővé tette az éjjeli munkát. Szóval a saját gyerekeim nappala nem maradt meg kedves emlékként. Most, hogy lehetősége van az unokáimnak otthoni munkára, bár a nappalok ezzel telnek el, de esténként nyugodtan tudnak gyönyörködni dédunokám ténykedéseiben. Mi ritkán találkozunk, azért nem talál engem rögtön ismerősnek Flóra. De ő felette is múlik az idő, már elmúlt 11 hónapos. Megtalálja a módját, hogy önállóan felálljon, elindul segítség nélkül kalandozni a lakásban, felfedezni a szekrényajtó mögötti holmit, aztán ha megáll, rám néz és tudomásul veszi, hogy már látott engem, csodálatosan kedves mosoly jelenik meg az arcán és integetve üdvözöl, majd közel jön és megkapaszkodik a járókeretem oldalában, úgy nézeget, „beszélget” hozzám. Irén barátnőm azzal tréfálkozik, hogy akkor már ketten használjuk a keretet. Vállalom, hiszen egyszerre lesz a születésnapunk is, Flóra megvárta, hogy egy napra essen, így együtt köszönthetnek bennünket családunk tagjai. Ő egy éves lesz, én 93. De hosszú életem során se emlékszem, hogy ilyen önálló, ügyes kislánnyal találkoztam volna, mint Flóra Judit, második nevét nagymamája, rég meghalt lányom után kapta.

“A csodálatos mosoly” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. A 3 hónap úgy jött ki, hogy szülés után járt 6 hét szabadság, szülés előtt akkor 6 hét, ha valami baj miatt nem tudott dolgozni a nő. De össze lehetett vonni a kettőt. M.

  2. Milyen megható, az egy éves Flóra és a 93 éves dédi. Kívánom neked, hogy még sokáig találkozzatok, és örvendezz benne, ahogy növekszik.
    Fgy

  3. Kedves Magdi!

    Tetszéssel olvastam családi történeted. Aranyos lehet ez a kis csöppség, az enyémek – mármint az unokáim – már rég felnőttek. Nagyon szaladnak az évek. Mindkettőtöknek jó egészséget kívánok!

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!