Variáció egy élethelyzetre 2. (Csöbörből vödörbe…)

Variáció egy élethelyzetre 2. (Csöbörből vödörbe…)

Idézet az első változatból:
„Tilda lassan lépked a járdán. Gyermekkori barátja Józsika szavai járnak a gondolataiban. Neki olyan könnyen kimondta, hogy nem szereti, miért nem teszi ezt meg az udvarlójával Lacival is, így lenne korrekt… Korrekt?! Miért? Vele az élet talán korrektül bánt eddig? De megteheti-e, hogy hozzámegy szerelem nélkül? Mindig lenézte a számító alakokat. Most ő is beáll a sorba. Hiszen abban a diszkóban ahol összejöttek, Lacit már messziről kiszúrta magának. Igaz, nem akar férjhez menni, még nem. Csupán élvezni szeretné valaki figyelmét, akinek ő a legfontosabb. Ez egy lehetőség, győzködi magát. Ki tudja, lesz e még ilyen több az életben?”

Töprengve ül a presszóban. Józsikát várja. A harmadik felest rendeli magának, bátorságot kell gyűjtenie. Az ital – úgy érzi – erőt ad. Lacival két hónapja házasodtak össze. Több mindent nem ért kapcsolatukban azóta sem, valakivel muszáj megbeszélnie. Nem igazán zavarta, nem is nagyon pörgött rajta, hogy házasságkötésük előtt nem kerültek vőlegényével intim viszonyba. Minden alkalommal, ha együtt mentek az éjszakába szórakozni azt gondolta, na most, most kell összeszorítani a szemem és túl leszek rajta. De a közeledés pillanata nem jött el. Laci hazakísérte, és mint egy kedves barát néhány puszit adott neki, mosolyogva jó éjszakát! kívánt, és ő nagyot sóhajtott, amikor becsukhatta maga mögött a szülői ház kapuját. Furcsállta ugyan, de elfogadta. Vasárnaponként odaállt a fiú autójával a házuk elé, és együtt mentek a misére, kézen fogva.
„Talán ennyire vallásos neveltetésű” – gondolta magában. Hiszen nincs abban semmi rossz, ha a szex-szel várnak az esküvőig.
Anyja ájuldozott.
– Milyen drága gyerek! – affektált. – Figyelmes, kedves. Megfogta a lányom az Isten lábát – dicsekedett szomszédasszonyának. Az esküvőre jobban készült, mint ő: új ruha, fodrász, kozmetikus…
A menyasszonyi ruhát végül anyósa választotta ki, aki megunta, hogy a lakodalom előtt egy héttel sem tudta eldönteni, milyet szeretne.
Az esküvőt követően Laciékhoz költöztek. Első perctől kezdve külön szobában aludtak.
– Jobb ez így – érvelt Inci, az anyósa. – Az együtt alvás csak kényelmetlen lenne, egyik horkol, a másik nem tud tőle aludni…
Ő ezt ugyan nem értette, de ezt sem bánta. Megszokta már Laci közelségét, de nem úgy… Mintha egy családba csöppent volna, ahol fiú testvért kapott, új szülőket. Igyekezett kivenni részét a házi munkákból, anyósa mellett sürgött-forgott, ellesve a házi praktikákat, amelyeket anyjától nem sikerült megtanulnia.
Nagy háztartást vezetnek Békiék, sűrűn van náluk vendéglátás. Rokonok, barátok, lekötelezők és lekötelezettek mind megjelennek névnapokon. A nagyobb ünnepeken kizárólag a szoros család. Szépnek tűnik ez, de lát benne valami… mesterkéltséget. Együtt énekelik a karácsonyi énekeket Szentestén, újévkor a himnuszt, azután hallotta, amint kitárgyalják anyósáék azokat, akikkel előző nap még egy asztal mellett ültek. Nem tudja kivel beszélje meg Laci viselkedését sem. Végül felhívta Józsikát, mint annyiszor, ha bajban volt.
– Jól nézel ki! – öleli át a régi barát. – Mesélj, milyen egy ifjú feleség élete, az új család?
Kutató tekintetére érzi, hogy elvörösödik.
– Nincs… mit mesélni. Rendesek – nyögi.
Józsika felnevet.
– Hát ez nem hangzik valami meggyőzően.
Erre már nem bírja tovább a színjátékot. Szája szóra nyílik és ömlik belőle az elmúlt hetek alatt megtapasztalt események sora.
– Van még valami, amit meg… akarok tőled kérdezni.
Józsika bátorító tekintetére elmondja, nincsenek Lacival intim együttléteik, soha nem is voltak. A fiú szeme hatalmasra tágul.
– Azt mondod… – kezével egy félkört ír le, fejével zavartan nemet integet.
– És még van valami – nyögi vörös arccal, úgy érezi kigyullad rajta a pólója. – Többször vettem észre hajnalban, hogy Satya … tudod az egyik haverja …. kimászik az ablakán.
Józsika felszisszen:
– No, ne már! Azt mondod…
Bólint.
– Meleg.
– A ku… életbe! És volt pofája megnősülni, belerángatni ebbe a házasságba. De mi a francért?
– Hármat találhatsz. Meg akar felelni az anyjáéknak. Mégsem állhat eléjük, az apja az egyházi tanács elnöke. Ők a szuper család.
– Ugyan már, Tilda! Kizárt dolog, hogy a szülők ne tudjanak róla, csak a szőnyeg alá söprik. De.. én téged sem értelek, már ne haragudj! – érinti meg karját Józsika . – Szerinted ez meddig tartható… így? Fiatal vagy, ne mondd nekem, hogy nem lenne jó valakivel összebújni!
– Megiszunk még egy felest?
Józsika a fejét rázza.
– Nem kérek… és – sajnálkozva mondja – neked sem kellene. Ez nem fogja az életed megoldani – mutat az üres poharakra.
– Milyen életet? – hangja furcsán, élesen cseng. A többi vendég felkapja rá a fejét. – Milyen életet? – ismétli. – Az anyámnak nem kellettem, a férjemnek nem kellek, az élet egy nagy szar.
– Menjünk! – áll fel Józsika az asztal mellől, megfogja a kezét, kényszeríti tartson vele.

Úgy érzi szétpattan a feje. Torkában, gyomrában emésztő szárazság gyötri. Nehezen nyitja a szemét. Idegen helyen van. Valamire emlékszik, hogy este Józsikával voltak, de kicsit sokat ivott… mint mostanában általában, ha már nem tud mit kezdeni az agyában dörömbölő kérdésekkel. Mit akar ő az élettől? Jelenleg anyagi problémái nincsenek, de az érzelmi élete olyan sivár, mint egy hatalmas sivatag. Józsika egy mondata ugrik a tudatába beszélgetésükből: „Ne mondd nekem, hogy nem lenne jó valakivel összebújni..” Hogyne volna! Hány éjszaka forgolódik ágyában, valami kényszeríti azt sugallva, ugorjon, rohanjon ki a házból, el innen, megkeresni azt, akit neki teremtettek, aki az ő embere. Nem névleg, de szívvel, szerelemmel, mindent elsöprő vad vágyakozással. Aztán a vége az lesz, leballag a konyhába, és megiszik egy-két felest. Ebből a csapdából lehetetlen kimászni.
Nyílik az ajtó. Józsika lép be, leül az ágy szélére.
– A nagynéném kérdezi kit hoztam haza. Szegény – nevet fel –, egészen el van képedve. Nincs hozzászokva az effélékhez.
Szégyenkezve tápászkodik az ágyból.
– Ne haragudj! – mondja. – Kicsit elgurult a gyógyszerem.
– Kicsit…? – hümmög Józsika. – Ha neked ez kicsi, akkor milyen lehet ha nagyon…. Jó, jó – emeli kezeit maga elé bűnbánóan –. Eszem ágában sincs prédikálni, csupán féltelek. Anyád házából eljöttél, de az életed mennyivel lett jobb? Csöbörből, vödörbe…
– Tudom, egy csődtömeg vagyok – sóhajt.
– Már megint magad hibáztatod – csattan fel a fiú. – Szerinted az normális, hogy valaki megnősül, miközben a saját neméhez vonzódik? Elmehet a … Itt elférnél – mutat körbe a szobában. – Nem akarok tőled semmit! A barátom vagy, még mindig. De neked kell döntened. Az öreg tulaj nyugdíjba ment, én vettem át a zöldségüzletet. Kellene egy eladó, áruért járok, ügyeket intézni, nem érek rá mindig a pult mögött állni. Nos, mit válaszolsz?
– Átgondolom – lép az ajtóhoz, de érzi, már tudja hogyan dönt. – Le kell zárnom a múltat, és utána jövök.
– Elkísérlek! – pattan Józsika.
– Nem kell! Ez az én dolgom.

“Variáció egy élethelyzetre 2. (Csöbörből vödörbe…)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ma már az ilyen Lacik büszkék a másságukra sőt, másoktól is elvárják, hogy büszkék legyenek rá. Tőlem mindenki azt szeret, aki akar és úgy, ahogy az neki jólesik, de büszkeségre nincs ok, mi se büszkélkedünk azzal, hogy heterók vagyunk.

    Az viszont aljas dolog volt tőle, hogy a legalább a lánynak nem mondta meg, hogy megfelel-e ez a házasság neki így is, mert ha igen, akkor semmi gond. A nők között is vannak olyanok, akiknek nem fontos a szex, inkább biztonságra, társra vágynak. Persze, más őszintének lenni és más világgá kürtölni a nemi identitásom és homofóbnak kiáltani, aki nem vonul velem és nem lengeti a szivárvány zászlót.

    Szeretettel: Rita🌼

  2. Kedves Éva!

    Sajnos sokszor van, hogy a menekülő, csöbörből a vödörbr esik.
    Szeretettel gratulálok írásodhoz.
    Magdi💐🌷

  3. Ebben Gyöngyikém egyet értünk! Aki zsákbamacskát vesz pórul járhat! Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!