Emlékszobor: 49. rész

Ki nem akartak menni. Inkább együtt szórakoztak otthon. Lényegében pihenni akartak, a szó szoros értelmében. Az utóbbi időben keveset voltak együtt, azt is pótolni akarták.

Kálmán vette a gitárt, é lepengette az elégtétel és a nyugalom halk, lágy dallamát.

A szoba eléggé rendetlen állapotban leledzett. Látszott, hogy a nősülni készülődött gazda már régen tette rá a kezét. Hozzáfogott, hogy rendbe tegye. S akkor a gitár hangjára lett figyelmes: „kislány, hallod a muzsikát?

Azután meg az következett, hogy” Rózsi, Rózsi, mi bajod?

-Minden tökéletes, semmi baj nincs. – állította Katinka,

S még inkább igaz, amit mondtam, ha jössz, és törölgetsz. – adta fel a leckét. A takarítást végül is együtt fejezték be.

Volt még idejük néhány dallamra, s Katinka

a Pillangókisasszony Nagyáriáját akarta hallani. Kétszer is eldúdolták, annyira élvezték hozzám, hozd el a tavaszt nekem: szerelmünk új csillagát, ragyogjon rám, és terád, mutassa meg, hol van a boldogság?

-Katinka, ugye a mi szerelmünk úgy nyílik, mint a legszebb virág? Szüleim segítségével megrakjuk a boldogság fészkét.

Katinka arra azt mondta.

-Bizony meg kell becsülnünk őket. Az ő szeretetükre szeretettel kell válaszolnunk! Az új lakást egyetlen hét alatt rendbe tették, és a következő hónapot már ott kezdték el.

Azokban a napokban Kálmán több időt szentelt gyári munkájának. Azon dolgozott: hogy tovább javuljon a munka hatékonysága, a termelékenység, az áru mennyisége és minősége! Természetesen segítséget kapott a szakmérnököktől. Amellett járt az egyetemi Az udvar eleje be volt füvesítve, amit már Kálmán alakított ki.

Hátrább kaptak helyet a vetemények. Úgy voltak elhelyezve, hogy a gyümölcsfák ne árnyékolják be, végében két öreg diófa állt. Alattuk nyári kert várta a pihenni vágyókat

A kerítés hosszában egy szilva- meg két barackfa foglalta a helyet. Azokat már Kálmán ültette, és gondozta őket s rendben tartotta az egész udvart. Elvirától azért külön dicséretet kapott.

Az asszonyok beállították a gyerekkocsikat, és kettesben elindultak.

Csendesen szórakoztatták egymást.

Kálmánt Levente faggatta a gyárról. Olyan válaszokat kapott, amelyekből megértette, hogy barátja gazdának érzi magát. És nagyon jó gazda volt. Mióta ő vezette a műhelyt, kétszeresére emelkedett a termelés úgy, hogy nem többet, hanem jobban dolgoztak.

László szótlanul kísérte őket. Leverte és szomorú volt: senki nem tudta, miért? Ott a fiúunoka, akit annyira várt, s mégsem tudott örülni.

Péter, az ő új hangján, biztatta.

-Ne hagyd el magad! Légy erős: az unokádnak szüksége van rád!

A vendégek elmentek. Katinka kikísérte őket, s amikor vissza.térőben volt, hallotta, hogy jelez a telefon. . A hang Lottié volt, és érzett benne valami ideges nyugtalanságot.

-Katinka, feltétlenül találkoznunk kell!

A mondanivalóm nem telefonos beszélgetést kíván! Ha eljössz hozzánk, ott nyugodtan beszélgethetünk. Én várlak!

Katinkának véget ért a gyerekgondozási szabadsága, s visszament dolgozni. Jolán asszony nyugdíjba vonult, s rá hagyta a műhelyt. Kálmán úgy szerette volna, hogy az apja és Katinka együtt nyissanak közös vállalatot.

-Fiam: álom, álom, édes álom?- mosolygott Laci.-Én nem szoktam álmodozni. Csak olyasmit tervezek, ami meg is valósítható. Ebben az esetben a kulcs a felépülésem.

-Már többször megfogalmaztuk, hogy bízunk benne. Csak a te hitedre, erős akarásodra van szükség!

.-Alkalmazottként engem is magatokhoz vesztek, és meggazdagodunk! Összefogunk mind, és családi vállalkozást fogunk működtetni.

Katinka megjegyezte:

-Úgy tervezel Kálmán, mintha én nem is volnék! Mégiscsak rajtam múlnak ezek a dolgok, mint elsődleges vállalkozón!

-Dehogynem, asszonyom! Én csak az elképzeléseimmel próbálok segíteni.

Szólj hozzá!