VERA DOKTORNŐ

VERA DOKTORNŐ

Kedves Péter!
Pár pillanatot írok édesanyád kórházi napjairól, amelyekre Te nem emlékezhetsz, mert akkor még valahol a mennyországban várhattad, hogy megszülessél.
Akkoriban még úgy működtek a dolgok, hogy az évtizedeken át egy helyen dolgozó, tapasztalt „házi orvosok” (még nem körzetinek hívták őket) csak akkor küldték kórházba a beteget, ha valami miatt nem volt megoldható az otthoni részletesebb vizsgálatuk vagy kezelésük. Ezt tudták a kórházban dolgozó kollégák is, soha nem vették rossz néven, ha egy telefon kérést kaptak a beteg elhelyezésére. Ebben az időben dolgozott a bel osztályon Vera doktornő is.
Ő volt a tanár kedvence, mint kun szépség dolgozó a bel osztályon, szerette határozott természetét és jó munkaképességét. A két kórteremben, amelyekben dolgozott, Irén nővér volt a stabil jó munkatársa. A visszatérő betegek helyeit is igyekezett megjegyezni a kórteremben, már reggel oda vezette őket, míg édesanyád üdvözölhette a beteget, nyakában levő hallgatóval, és a beteg bizalommal bízhatta magát a segítségére. Szívesen beszélgetett is a betegekkel, így megtudhatott olyan bajokat is, amelyek a kórházi felvétel perceiben esetleg nem jutottak a beteg eszébe. Szükséges időnkénti felülvizsgálatuk idején szívesen bízták ismét Vera doktornőre a vizsgálatokat, amelyeket elintézett számukra, nem otthonról kellett újabb és újabb előjegyzéseket kéregetni a betegnek, fel nem vett telefonhívások gondjai mellett. Biztonságban érezték magukat.
Később, a körzetében is otthonosan fogadták és várták a betegek, csak hallomásból tudom, mert akkor már kevesebbet találkoztunk. Úgy mesélték a körzetének lakói, hogy hívás után örömmel várták a kapuban, megérkezett Vera doktornő, majd ő elintézi, amire szükség van. Elbeszélgettek annyi időt, amennyit rájuk tudott szánni.
Megrendített az alig érthető, váratlanul hirtelen eltávozása az életből.
Gyakran volt egyedül otthon, mert a hasonlóan lelkiismeretes férje néha kint töltötte az estét vagy akár az éjszakát is a beteg gyermekek közelében a kórházban. Úgy hallottam, egy reggel ülve találták a konyhában Vera doktornőt, de már nem élt.
Sose gondoltam volna, hogy én nézem végig a tőlünk, földiektől való elbúcsúzását. Nagyra becsüléssel emlékszem vissza a munkájára.

“VERA DOKTORNŐ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. kedves Magdi, egyszer már olvastam ezt az írásodat Vera doktornőről… Sok ilyen szívvel és lélekkel és persze tudással gyógyító orvosra lenne szükség.
    szeretettel Fgy

  2. Kedves Magdika!

    Megható Vera doktornő életének története.aki szívvel, lélekkel a betegeket gyógyította.
    Sok szeretettel,
    Magdi💐🌷

Szólj hozzá!